Márpedig vannak boszorkányok!(?)

Kár volt. Mert megtapasztaltam, hogy nem nyugszik az a néhány összezárt, unatkozó, dologtalan volt bányászfeleség, akiknek nem a tévé gumisorozatai adnak témát, hanem Bözsi mama praktikái. Aki szerintük igenis boszorkány, már a mezei gyógyfüveit padon szárító nagyanyja is az volt! Ám az unoka, a dagadt lábú öregasszony Bözsi mama varázserejét nem gyógyításra használja (füvet se szedett soha), hanem haragosainak a megrontására.

Mindezt személyesen tőle hallom, mikor sírdogálva megerősítette a híreszteléseket. Egyúttal könyörögve kért, ne írjam le a település és az ő teljes nevét, van már neki így is éppen elég baja a szörnyű pletykálkodás miatt! Pusmogtak róla korábban is a háta mögött, de mióta az ura meghalt, gyerekei elköltöztek és egyedül maradt, a helyiek közül néhányan úgy rászálltak, mint a darazsak.

Hogy mik a bűnei? A rontáshozás és a szemmel verés. Például rontást vitt egy satnya kisfiúra, aki emiatt végleg megállt a növésben, azóta „penésznek” csúfolják. S nappal nem a fájós lába miatt nem mozdul ki otthonról Bözsi mama, hanem mert éjszakánként „füstként mén által” a lakások kulcslyukain, imigyen szerezve mindenkiről információkat. Nem hiányzik a palettáról a falu egyetlen tehénkéje sem. Gazdái szerint csak ránézett szegény jószágra, amitől akkora lett, mint egy hordó, és fejni se hagyta magát. Jött az állatorvos, tűvel megszúrta a zsenge lucernától felfúvódott tehenet, az leeresztett, mint a luftballon, de továbbra is görbén néztek rá, hogy véres tejet ad. Csak azt nem érti: ha ez igaz, miért hordják tőlük a tejet?! Aztán lakott itt egy család két kislánnyal. Az egyiket szintén ő rontotta meg, mikor az utcán találkoztak – a kislány utána rángatózni, visítani kezdett, hogy giliszták mászkálnak a hátán. Hiába mondta az anyjának, hogy a gyerek valószínűleg epilepsziás rohamot kapott, vigye orvoshoz, majdnem szemen köpte, és nemsokára el is költöztek a faluból.

Bözsi mamának egy helybeli asszonyka vásárol be rendszeresen a boltban. Egyedül tőle kap vigasztaló szavakat és biztatást: ne hagyja magát megfélemlíteni, az őt kipécézőknek kellene szégyenkezniük, hogy ilyen ósdi marhaságokkal gyaláznak egy idős asszonyt, aki a közösségi ház nyugdíjasklubjának aktív tagja volt, kiállított hímzéseiért díjat is kapott. Az asszonyka szerint nem a középkorban élünk, boszorkányok márpedig nincsenek!

Bözsi mamában mára nem a harag, csak a megbélyegzettek bánata telítődött. Mit vétett, hogy kirekesztett lett a szülőfalujában? De bárkit kérdek erről, szomszédjai válasz helyett becsapják az ajtót vagy engem is szitkozódva a pokolba küldenek.

Kezdem azért kapiskálni, merről fúj az a „pokolbéli” szél. Bözsi mama ugyanis a helyi MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) alapító tagja volt fiatal korában. Járta a falut, agitált, ám onnantól a papjuk a köszönését se fogadta, őt meg elnevezték Demokratikus Nagyságának, aki mise helyett pártgyűlésekre jár, amiért az Isten majd egyszer megbünteti.

Egyedül a közösségi házban lévők állnak velem szóba és tárják szét tehetetlenül a karjukat, ahol Bözsi mama annak idején énekkari tag is volt. A csoport egyik férfi tagja (a régi világban tanácselnök-helyettes) szerint értelmes nő volt, valamikor jókat beszélgettek. Csak hát a „pártmúltja” mára azok szemében vált viszolyogtató bűnné, akik agya szűkebb, mint az a kulcslyuk, melyen a „gonosz vénség” szerintük éjjel közlekedni szokott...