A sarki fény égi csodája

A sarki fény – az északi féltekén északi fény (aurora borealis) – bolygónk felső lég-körében, 100–800 kilométer közötti magasságban alakul ki. Hogyan? Földünket egy mágneses mező öleli körbe, amelynek két pólusa nagyjából megegyezik a bolygónk földrajzi sarkaival (erre alapszik többek közt az iránytű használata).

Ez a mező óv meg bennünket számos, a Napból származó részecskétől, melyeket normális állapotban elnyel. Időnként azonban a Nap tevékenysége megerősödik, ilyenkor nagy mennyiségű anyagot vet ki magából rövid idő alatt, ami aztán elindul valamerre a világűrben – ez az úgynevezett napszél. Mikor az ebből származó töltött részecskék a Föld mágneses erővonalai mentén a légkörbe jutnak, az atmoszférában lévő gázokat sugárzásra gerjesztik.

A kibocsátott fény az illető gázra jellemző színű. Az oxigénmolekulák a zöld és a vörös, a nitrogén a kékesibolya fényért „felelősek”. Az auróra formái igen különbözőek, állandóan változnak: leginkább szalagokra, függönyökre hasonlítanak, de a legfurább formákat is felvehetik. Napunk aktivitása ciklikusan változik. Egy ciklus hossza mintegy 11 év. Jelenleg a naptevékenység erősödőben van egy jelentős minimum után. A legutóbbi napkitörés hatására mostanában az északi fény szokatlanul „délen”, így Észak-Írországban, Lettországban, illetve az Egyesült Államok északi részén is látható. A közeljövőben a naptevékenység további erősödése várható, a maximumot 2013-ra jósolják a szakemberek.