Az isteni Gina Lollobrigida

Fotóművész és szobrász. Mármint ő, a filmvásznon istenien tündöklő? Való igaz, ezt az oldalát kevesen ismerik, ő mégis azt szereti, ha képzőművésznek titulálják.

Bulvár2009. 01. 04. vasárnap2009. 01. 04.
Az isteni Gina Lollobrigida

Hat évtizedes színészi pályafutását életműdíjjal jutalmazták, amiről a nyolcvanegy éves színésznő csak ennyit mondott: „Jobb későn, mint soha. Itáliában az embereket kissé megkésve ismerik el.”

Igaz, legutóbb nem tehetsége, hanem meghiúsult házasságával került az újságok címlapjára. Harmincnégy évvel fiatalabb hódolója, 22 év együttlét után, az esküvő előtt nem sokkal visszalépett, köszönhetően a bulvársajtóban terjengő pletykáknak.

De a művésznő aktivitása azóta is töretlen. Ékszereket, ruhákat tervez, fényképez, farag és fest. A reneszánsz szépségeszményre esküszik, művészetben számára az impresszionizmus az végszó. Legkedvesebb moziszerepeiben is megörökítette magát kisplasztikáival. A fényképezést először titokban kezdte, riportokat készített, többek között Fidel Castroval és Ernest Hamingwayjel. Készített gyermekek számára képeskönyvet, valamint tájkép és portré gyűjteményt is, Italia mia címmel.

Róma közeli kisvárosból származik, és mielőtt a Miss Itália versenyen felfigyeltek volna szépségére, a római Képzőművészeti Akadémián tanult. Első szerepeit olyan operafilmekben kapta, mint a Bajazzók, és A szerelmi bájital, s így bekerült a Cinecitta világába. A filmgyár előtt sátrat verő, menekülteket ápoló szlovén orvos, Milko Skofic, itt találkozott vele, akivel aztán huszonkét éven át éltek boldog házasságban.

Az ötvenes évek hozták meg az áttörő sikert Hollywoodban, ahol híres rendezőkkel dolgozhatott és legendás színészek voltak filmbeli partnerei (Afrika kincse Humprey Bogarttal, Tony Curtis). Számára azonban Hollywood csak egy arany kalitka volt, melyből szabadulni akart, így visszatért az öreg kontinensre, ahol a Királylány a feleségem című filmben kapott elsőként szerepet. A világ legszebb asszonyában dívaként, a Párizs Notre Dame-ban szép cigánylányként, A római lány című filmben pedig anyaként tündökölt.

A hetvenes évek hozták meg a változást, ekkor kezdődött el fényképész karrierje, és már csak ritkán bukkant fel a vásznon és a képernyőn. Idejét a fotózásnak és a szobrászkodásnak szenteli, ami elmondása szerint érthető, hiszen végzettsége alapján képzőművész, és csak véletlenül lett világsztár és színésznő.

További érdekes cikkeket a Horizon aktuális számában talál.

Ezek is érdekelhetnek