Jogi esetek

Egy fiú épp befejezte a szakiskolát, sikerült pincérként, egy tanyai csárdában elhelyezkednie. Szerződést nem kapott, munka azonban volt bőven. Az üzletvezető, aki a munkáltatói jogokat gyakorolta, nyáron szabadságra ment, helyette a testvére lett a főnök. A két szakáccsal együtt vizsgáztatni kezdték a fiút. Elvárásaiknak nem felelt meg, ezért az üzletvezető testvére azt mondta neki, hogy munkájára nincsen szükség. A nyaralásból hazaérkező üzletvezetővel sem sikerült a dolgot tisztázni, ezért a fiú augusztusi béréért, illetve a jogellenes elbocsátásból fakadó káráért perre ment a csárda tulajdonosával.
A dolog azért volt érdekes, mert nem létezett írásbeli munkaszerződés. A cég több, egymást teljesen kizáró értelmezésével állt elő a történetnek - ezeknek mind az volt a végkövetkeztetése: jogosan szabadultak meg a pincértől anélkül, hogy akár az utolsó havi bérét kifizették volna. Az első változat szerint egyáltalán nem is volt a csárda és a pincér között munkaviszony, a fiú szabadúszó pincérként, megbízási jogviszony alapján mindennap bement dolgozni. Nincs szerződés, nincs jogviszony, mondogatta a csárdagazda. Ráadásul a fiú bejelentette magát mint pályakezdő munkanélkülit a munkaügyi központba (tehette, hiszen feketén alkalmazták).
A bíróság erre kihallgatta a tanúkat, és a vallomásuk alapján azt állapította meg, hogy bár munkaszerződés nem készült, valójában a munkaviszony minden lényeges eleme felismerhető volt a felek közötti kapcsolatban. A bíróság nem elsősorban a papírokat, hanem a bizonyított életbeli viszonyokat veszi alapul. Ezért azt sem vették figyelembe, hogy a srác bejelentkezett a munkaügyi központba, hiszen ettől függetlenül ledolgozta a maga napi tizenkét óráját.
A csárdának erre is volt kész válasza: ha volt munkaviszony, akkor ők azt jogosan, azonnali hatállyal szüntették meg a próbaidő alatt. Az egyébként szokásos három hónap próbaidőt ki is kötötték a szerződés szóbeli megkötésekor. Igen ám, mondta a bíróság, de akkor tessék ezt bebizonyítani. Mivel a három hónapon keresztül rendszeresen végzett munkának nem egy, nem két tanúja volt, ellenben a próbaidőre vonatkozó megállapodásnak - ha egyáltalán volt ilyen - egy sem, így ez a bizonyítás nem sikerült.
Volt hát munkaviszony, váltott megint taktikát a cég, de a pincér maga szüntette meg azzal, hogy nem jött többet dolgozni, holott az üzletvezető helyettesének nem volt joga felmondani, és ezt a fiúnak tudnia kellett volna. A bíróság szerint azonban ez nem volt tőle elvárható, hiszen - mivel a csárda volt az első munkahelye - joggal gondolhatta, hogy a főnök teljes jogkörrel eljáró helyettese is kirúghatja.
Így, a csárda minden érvelését félresöpörve, a bíróság megítélte a pincérnek az elmaradt bérét, és a jogellenes felmondás miatt még fél évre szóló munkadíját.