Jogi esetek

Egyik kedvenc bűncselekményem a magánokirat-hamisítás, ugyanis kis hazánkban a mások helyett való aláírogatásnak, bélyegzőzésnek vagy a hatóság számára valótlan tartalmú jognyilatkozat tételének határozottan hagyománya van, olyannyira, hogy egyes esetekben az emberek nem is értik, mi ezzel a baj. Tegyük fel, hogy a bankból pénzt szeretnénk felvenni, de ez csak két meghatározott személy – legyen a másik személy a házastársunk – aláírásával lehetséges. Ő éppen két hétre elutazott, a pénz viszont azonnal kell. A jó magyar ember ilyenkor felhívja az asszonyt, majd a szükséges nyomtatványra szépen odahamisítja a nevét, a nyomtatványt beviszi a bankba, és kiveszi a szükséges összeget. Mi ezzel a baj?
A magánokirat-hamisítás úgynevezett közbizalom elleni bűncselekmény. Vagyis a jogalkotó azért rendeli el a magánokiratok hamisításának büntetését, hogy azokban bízni lehessen, ugyanis ha egy aláírás már csak nagyjából tartozik ahhoz, aki először kifolyatta a tollán, onnantól kezdve egy szerződés nem sok, annyit sem lehet megkötni. Jól sikerült magánokirat-hamisításhoz kell egy hamis vagy hamisított okirat, amely alkalmas valamilyen joghatás kiváltására, azután ezt fel kell használni: vagyis meg kell mutatni valakinek, azzal a céllal, hogy joghatást váltsunk ki. Kis példánkban a hamis magánokirat a pénzfelvételt célzó banki adatlap. Ezt szépen az ügyintéző elé tárjuk, ezzel kiváltjuk a joghatást, és a kedves vagy kedvetlen hölgy a kasszánál kezünkbe nyom egy köteg pénzt, ami egyébként jogosan a mienk. Mégis megvalósítottunk egy derekas bűncselekményt. Most tekintsünk el attól, hogy a társadalomra való veszélyesség csekély foka, büntetlen előélet, kár hiánya és hasonlók címén igazából rettenetes büntetés nem fenyeget minket, de azért ilyenkor virtigli bűnözők vagyunk.
Persze magánokiratot hamisítani nem csak így lehet. Ha valamilyen joghatás kiváltása céljából írásban hazudozunk, megint csak bűnözők leszünk. Így járt például az a jóember, akitől el akarták venni a jogosítványát, ő viszont írt egy levelet a rendőrségnek, hogy a dokumentum már nincsen meg, elveszett, így el sem tudja küldeni. A rendőrség ebben megnyugodott, emberünk pedig a jogosítvánnyal a zsebében tovább furikázott – egészen a következő igazoltatásig. Ekkor megpróbálta felhasználni az elveszettnek mondott jogosítványt. Pechjére a turpisság kiderült, és így nemcsak a jogosítványt vonták be, de még magánokirat-hamisítással is megvádolták. Ebben az esetben a hamisított magánokirat a levél volt: holott a vádlott a saját nevében írta alá. Eszerint alakilag szabályos okiratról beszélhetünk, csakhogy a dokumentumok tartalmilag is lehetnek hamisak – amikor a teljesen szabályosan írt és aláírt nyomtatványba belehazudunk. Úgyhogy tartózkodjunk az ilyesmitől, és lehetőleg várjuk meg a pénzkivétellel, míg az asszony hazaér.