Jogi esetek

Bizonyos esetekben nincsen boldog befejezés. Azért érdemes ezeket is ismertetni, mert nem árt, ha tisztában vagyunk vele: a törvény a más gonoszságától, számításától és önzésétől csak annyiban véd meg minket, amennyiben a bajhoz saját butaságunkkal nem járulunk hozzá.
Élt egy nyolcvanéves öregember, akinek lakása volt, de gyermeke nem. A gondot úgy igyekezett áthidalni, hogy eladta az ingatlant egy fiatalembernek, méghozzá oly módon, hogy a lakás vételárának kétharmadát azonnal megkapta a bácsi, a maradék egyharmad fejében pedig havi hatezer forint életjáradék járt neki haláláig – ami a kilencvenes évek elején, amikor történetünk kezdődik, még egész tisztességes jövedelemkiegészítés volt a nyugdíj mellé. Ráadásul azt is tartalmazta a szerződés, hogy mindezzel együtt az idős férfi továbbra is a lakásban élhet, csak oda nem fogadhat be senkit.
Arra talán egyik szerződő fél sem számított, hogy ilyen sokáig fenn fog állni a jogviszony, vagyis az öregember ilyen sokáig él majd. Márpedig a havi hatezer forint életjáradék az utóbbi években már korántsem ért annyit, mint előtte – a vevő azonban hallani sem akart arról, hogy felemelje. A szerződésben ugyanis fehéren-feketén az állt, hogy az eladó az életjáradéknak még az infláció mértékével való növeléséről is lemond.
Az öregember – közel a kilencvenhez – azért ment perre, hogy a bíróság módosítsa a szerződést, vegye ki belőle az egyoldalúan az eladónak kedvező rendelkezést, és emelje fel az életjáradékot az eddigi havi hatezerről negyvenezer forintra. Mindezt arra hivatkozva gondolta elérni, hogy a vevő által hozott ügyvédnél kötötték a szerződést, aki a feltételeket úgy alakította, hogy az a vevőnek legyen jó.
Az ügy több fellebbezést is megért. Első és másodfokon is megítélték a bácsinak a nagyobb életjáradékot, arra való hivatkozással, hogy ebben az esetben két jogelv áll szemben egymással: a szerződési szabadság, azaz, hogy a feleknek joguk van pont olyan szerződést kötni, amilyet akarnak, illetve a joggal való visszaélés tilalma. Ez (botrányosan leegyszerűsítve) azt jelenti: ha valaki a jogot arra akarja használni, hogy másokkal kiszúrjon a maga javára, és eközben átlép egy bizonyos tűréshatárt, akkor erre a jogelvre hivatkozva lehet fellépni, ha más, konkrétabb lehetőség nem maradt. Jelen esetben két bíróság úgy ítélte meg, hogy a vevő átlépte ezt a bizonyos tűréshatárt, a Legfelsőbb Bíróság szerint azonban nem. Mégpedig azért nem, mert a bácsi nemcsak életjáradékot kapott, hanem készpénzt is, a lakhatása továbbra is megoldott volt, ezért az életjáradék növelését előre kizárták a szerződésből. Más kérdés, hogy utóbb ez kényelmetlennek bizonyult. Így az életjáradék maradt hatezer forint.
Az esetnek még egy tanulsága van: soha ne bízzunk maradéktalanul abban az ügyvédben, akit a másik ügyfél hozott, hanem legalább egy, tőle független jogásszal olvastassuk át a szerződést.