Kutyaugatás az égig

A pesti aszfaltdzsungeltől távol, falun élő ember – ráadásul ha Éva lánya az illető – előbb-utóbb beletörődik, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Nádasy Erika ráadásul tényleg testestül-lelkestül vidékinek vallhatja magát, hiszen egy Eger környéki faluban, Egerszalókon él, ahová egy időben, romantikus nekibuzdulástól hajtva kiköltözött a társulat több tagja, maga mögött hagyva a szűkös színészházat.
Mindez persze nem zavarja Erikát abban, hogy kifogyhatatlan energiával nekidurálja magát újabb és újabb feladatoknak. Ő volt az, aki rábírta a költő Parti Nagy Lajost, hogy írja át neki egyszemélyes drámává Ibusár című darabját. (Igaz persze, hogy a néptelen vasúti megállóban rostokoló, s mégis nagystílű, operettes álmokat dédelgető vasutas kisasszonyról szóló darab végül egy fővárosi színésznő nevével fémjelezve vonult be a köztudatba.)
Nem kell ahhoz sem primadonnának, sem vasutas kisasszonynak lenni, hogy valaki ráébredjen: a kertészkedős, ráérős vidéki létnek ára van. S ez ellen vagy lázad az ember lánya, vagy bölcsen túlteszi magát a problémán.
A fiatal újságírólány például, aki országos riporterverseny győztesének vallhatta magát, s évekig egy országos bulvárlap színeiben faggatta a hírességeket, egy napon ráébredt,  elege van a fővárosi albérletekből. Főleg, ha imádott szülővárosában is élhet. Azzal, hogy átigazolt a megyei laphoz, lemondott olvasótábora java részéről. Hogy ez a tény nem rázza meg, az csak annak köszönhető, hogy kerekedő pocakkal sokkal inkább izgatja a cumisüvegek és babaruhák kínálata, mint a honi sztárocskák magánéletének „eget rengető” szenzációi.