Luxus lett a rakott krumpli

Oliver tízéves és híres szakács akar lenni. Ezért egy depressziós szalonna és egy őrült tudós társaságában kutatja a konyhaművészet titkait. Röviden ez az alapötlete a híres brit sztárszakács, Jamie Oliver rajzfilmsorozatának, amellyel az egészséges táplálkozást szeretné népszerűsíteni a 7–11 évesek körében.
Jamie eddig is sokat tett a brit iskolai étkeztetés reformjáért. Részben neki köszönhető, hogy több gyümölcsöt és zöldséget kapnak a gyerekek a menzán, a büfékből pedig kitiltották az egészségtelen gyorsételeket és a cukrozott, szénsavas üdítőitalokat. A reform tavaly szeptemberben kezdődött – akkor több mint kétmillió brit iskolás volt túlsúlyos.
Az arányokat tekintve a mi duci gyerekeink sem maradnak le a szigetországbeliektől: az utóbbi tíz évben hazánkban megkétszereződött a kövér gyerekek száma. A mozgáshiányon kívül sok múlik az étkezésen. Felmérések szerint minden negyedik diák nem reggelizik. Nemcsak pénzszűkében alakul így sok családban, hanem a nagy sietség miatt is. Ilyenkor kap valami zsebpénzt a gyerek, amit aztán vagy uzsonnára költ a büfében, vagy nem, vagy egészséges ételt vesz rajta, vagy nem.
A mai rohanó életmód mellett kevés anyuka engedheti meg magának, hogy naponta meleg ebéddel várja haza gyermekét. Érthető tehát, ha a szülők többsége az egyszerűbb megoldást választja: havonta, gyermekenként átlagosan négy-ötezer forintért befizet az óvodában, iskolában a meleg ebédre. Ha ehhez tízórai és/vagy uzsonna is társul, az összeg már öt-hatezer körül mozog.
Mire elég ez a pénz, miközben 2004 óta például a liszt ára 71, a csirkemellé 29, a csirkecombé 27 százalékkal drágult? Milyen változatos menüt tud kihozni, mondjuk, az a konyha, amelyik az ebédpénzen kívül semmilyen támogatást nem kap a szintén szűkölködő fenntartójától, az önkormányzattól? Ha nem akarják az alapanyagok növekvő ára miatt megemelni a szülőkre háruló díjat, két választásuk van: vagy az adagokon csökkentenek, vagy olcsóbb menüt kapnak a gyerekek, kiszorulnak az étrendből a lassan már luxusnak számító húsok és a gyümölcsök. A közétkeztetéssel foglalkozó cégek egy részénél már most, a tanévkezdéskor zsugorodtak az adagok, és eltűnt az úgynevezett harmadik fogás, amit épp az egészséges táplálkozás miatt vezettek be. Mellőzni kényszerülnek a ma már drágának számító rakott krumplit is, helyette az olcsóbb diós vagy mákos tészta kerül az asztalra. A főzelék mellé pedig inkább tojást vagy csak egy szelet kenyeret kapnak a gyerekek, a feltét árát ugyanis a jelenlegi nyersanyagkeretből nem tudják kigazdálkodni.
Ilyen konyhapénzből igazi művészet főzni. Bármit – nemhogy egészségeset! Ugye, Oliver?

Menzakoszt otthonról
Fittyet hánynak az esélyegyenlőségre az önkormányzatok, a települések jó részében ugyanis nem jutnak diétás menühöz az óvodások, iskolások – panaszolja Koltai Tünde, a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete elnöke. Debrecenben és a főváros egyes kerületeiben szerencsések a táplálékallergiás, illetve cukorbeteg gyerekek, az önkormányzatok ugyanis megállapodást kötöttek egy olyan ételszállító céggel, amely nekik való ebédről is gondoskodik. Számos városban azonban – így például Egerben – a családtagok találékonyságára bízzák, hogyan oldják meg az étkezéseket. A kis falvakban rendszerint sikerült megnyerni egy-egy konyhás nénit, aki szívesen kifőzi a lisztérzékeny gyerek tésztáját. Ha ez mégsem sikerül, akkor nincs más választása az anyának, mint hogy maga főzőcskézzen, s vigye a kis lábaskát a csemetéje után a napközibe.
– A város távolabbi részeiből is hordják ide a kicsiket, ugyanis ez az egyetlen hely, ahol külön menüt kapnak például a tojás-, a tej- vagy a lisztérzékeny, illetve cukorbeteg gyerekek – mondja Péter Jánosné, a miskolci Középszer úti óvoda vezetője. A nagy összevonások ellenére azért is maradt meg az intézmény külön konyhája, mivel kétszáz óvodásukból tizenhárman szigorú diétára szorulnak. Szakorvosi javaslatra, személyre szólóan készül az ebédjük, uzsonnájuk, hiszen még két lisztérzékeny egyén szervezete sem reagál egyformán az élelmiszerekre. Az óvónők zsebében mindig lapul egy keksz, hiszen a betegek számára különösen fontos, hogy sose maradjanak éhen. Az óvodavezető nem tartja igazságosnak, hogy a táplálékallergia és a diabétesz menüjét is ugyanabból a nyersanyagnormából kell kigazdálkodni, mint az egészséges ovisokét, holott a diétás alapanyagok jóval drágábbak. A „varázslat” csak úgy sikerülhet, ha a szülők behozzák a lisztet ahhoz a kenyérhez, amit külön az ő gyereküknek sütnek.