Életünk szappanos mákonya

Életmesék, amelyeknek a valódi élethez semmi közük. Valamiképpen mégis leképezik azt, amit egy adott kor adott társadalma gondol a világról. Akkor is nézed, ha imádod, és akkor is, ha ócska vacaknak gondolod korunk mákonyát, a szappanoperát.

Család-otthonUjlaki Ágnes2007. 10. 12. péntek2007. 10. 12.
Életünk szappanos mákonya

Hívjál később! – dörren rám nyugdíjas egyetemi tanár barátom este háromnegyed kilenckor, és csak egy óra múlva vallja be némi dacos restelkedéssel, hogy ő bizony ilyenkor a Barátok közt-öt nézi. Kérdésemre, hogy miért, nem nagyon tud válaszolni, aztán valamit motyog a függőségről.
A vegyészprofesszor ezek szerint éppúgy Barátok közt-célszemély, mint a manikűrös Dettike. Úgy látszik, a sorozatfüggőségnek nincs köze sem műveltséghez, sem társadalmi helyzethez. Hanem éppen olyan, mint amikor az ember este hazamegy és megkérdi: „Na, mi volt az iskolában, fiam? És nem telefonált a mama? Hát, képzeld, ezt a Jucit már végképp nem lehet kibírni!” Ugyanígy kérdezünk, amikor leülünk az esti húsz percre: „Na, mit művelt megint a Berényi Miki? Hát, ez a Zsófi is egy jó firma, ugye? És mekkora marha ez a Novák Laci!” A néző megszereti, de legalábbis megszokja a figurákat, mivel általában úgy cselekszenek, ahogy elvárjuk tőlük.
S mert jól ismerjük őket, már fel sem háborodunk, hogy csalnak, hazudnak, áskálódnak, átvernek, intrikálnak, ha kell, még lopnak is. Figyelemre méltó, hogy például a Barátok közt főszereplői közül a két legsikeresebb Berényi Miklós és Berényi Claudia figurája, akik úgy tartanak be egymásnak a magán- és üzleti életben, ahogy csak bírnak, s bár olykor csak hajszál híján kerülik el a börtönt, végül mindig visszaszerzik pozíciójukat. A másik csatornán futó, ugyancsak sikeres napi sorozatban is aki üzletember, az mind simlis, másokon átgázoló vagy bűnöző. Mellesleg a Barátok közt-ben kissé túlteng a bűnözők és volt bűnözők aránya a rendes emberekkel szemben, s az előbbiekre is megbocsátó szeretettel tekintenek az alkotók.
A sorozat hölgyei sem csinálnak különösebb gondot ebből. Nem éppen életszerű, de itt úgy fest, hogy a diplomás, úgymond rendes lányok sorra-rendre börtönviselt vagy éppenséggel arrafelé tendáló urakkal adják össze magukat. Így aztán nem csoda, ha az ifjú nézők számára meglehetősen elmosódnak a határok az üzletember és a gazember közt.
Kevés a pozitív szereplő, vagy talán nincs is. A nők közül még talán Nóra meg Zsuzsa vagy Kinga lenne, de ők is annyit és akkorákat hazudnak szeretteiknek, amennyit már egy lókupec is szégyellne. Az egyik megszökik az esküvője napján, a másik kakukkfiókát szül a férjének, majd kleptomániába esik, a harmadik bigámista és így tovább. (Jó útra térő prostituáltakból is többet látunk a sokévi átlagnál.)
Problémáik elől meglépő nők a Jóban Rosszban című rivális műben is vannak, miként drogos ifjak, undok és hazug tinilányok is. Házasságtörésre pedig mindenki kapható.
Akármennyire is kimódoltak, mégiscsak életmodellek ezek. Tessék, néző, okulj belőlük! Az írók tudják, hogy gondolkodik az átlagember, és udvarolnak neki: igazad van, sok pénzt tisztességes úton nem szerezhetsz, persze, hogy bolond, aki szorgalmasan dolgozik, mert csak vesztes lesz, mint Berényi  András. A megszerzett vagyon és pozíció bármikor elveszhet, a világ ellened van, mások csak azt lesik, hogy tarthatnak be neked. Minden partner, minden társ bármikor lecserélhető, a legjobb barátod is átver, a legszeretőbb feleség is megcsal. Máskor meg a legenyhébb botlásokat is hatalmasra felfújják, nagy erkölcsi felháborodással – ha a meseszövés éppen így kívánja. A fiatal néző ilyenforma kapcsolat- és életmodelleket lát maga előtt. Majd kiderül, mire megy velük...
A Barátok közt évek óta verhetetlen, minden héten a nézettségi listák elején áll. A másik napi szappanopera, a Jóban Rosszban szintén népszerű, bár sokkal kevésbé összeszedett. Sokan mindkettőt megnézik naponta. Minden este ugyanaz jön, sokak számára ez maga a meghittség. A szereplők nevét, lakását, frizuráját, ruhatárát jól ismerik. Egy idő után érzelmileg is viszonyulnak hozzájuk, ezt szeretik, amazt utálják. De végső soron úgy vannak velük, mint a saját rokonaikkal: akármilyenek, de rokonok. Akik a magányos, idős vagy bármely okból lakásukhoz kötött embereknek akár a család illúzióját is megadják.
És ha torz is a tükör, de mégiscsak a kor tükre. Hajdan Szabó néni (okos munkásasszony), később Lenke néni (szókimondó közértes) osztotta az észt, ma Berényi Miklós (cinikus vállalkozó) húzásain épülünk. Mi ez, ha nem haladás a korral?