Jogi esetek

A múlt héten nagy fába vágtuk a fejszénket: a kiskorú gyermekek elhelyezése körüli hercehurcák feltérképezésébe fogtunk. Előző számunkban arról volt szó, milyen szempontok szerint helyezi el a bíróság a gyermekeket egyik vagy másik szülőnél. Most a köznyelven láthatásnak hívott intézményről lesz szó. A bíróság erről az elhelyezéssel egy időben dönt, a szakzsargon ezt úgy nevezi, hogy szabályozza a szülővel való kapcsolattartást.
Alaphelyzetünk akár a múlt héten befejezett eset is lehetne, azonban mégis különbözik attól. A szülők elváltak, és két gyerekük közül a lányt az anyának, a fiút az apának ítélte a bíróság. A volt házastársak között további jogvita támadt a tartásdíj mértékéről, mert az asszony úgy ítélte meg, hogy a kamasz lány anyagi igényei nagyobbak – gyorsabban kinövi a ruháit, zsebpénzt igényel –, mint a négyéves kisfiúéi. Ezért a költségek megfelezése igazságtalan, ráadásul az apa a valódi jövedelménél kisebbet vallott be. A tartásdíj kérdéséről egyik, a közeljövőben megjelenő számunkban írok majd, most csak azért lényeges, mert a pereskedés híven mutatja a felek kapcsolatának végzetes megromlását. A kapcsolattartást ebben az esetben úgy szabályozta a bíróság, ahogy ez hasonló esetben, különösebb bonyodalmak híján, szokásos. A gyerekek minden hétvégét együtt töltenek, hol az egyik, hol a másik szülőnél. Hasonlóképpen töltik az ünnepeket is, hol az egyik, hol a másik szülőnél, sőt a nyári szünidőből két hetet.
A láthatást elsősorban nem a törvény szabályozza, hanem a szülők. Amiben ők megegyeznek, azt szentesíti a bíróság. Ha nem tudnak megegyezni, akkor jön ez az átlagosnak mondható szisztéma, amit felajánlanak a szülőknek. Ettől akkor térnek el, ha speciális körülmények miatt szükség mutatkozik rá. A jogszabály nem határozza meg, hogy ha apu anyu ellen uszítja a gyereket, amikor az nála van, akkor apu csak minden hónapban egyszer kapja meg a kicsit, de a gyámhivatal hasonló körülményeket értékel, amikor ez ügyben kifejti a véleményét. A vonatkozó kormányrendelet azt mondja, úgy kell szabályozni a kapcsolattartást, hogy – a felek méltányos érdekeire, körülményeire, a gyermekek korára, egészségi állapotára, előmenetelére való tekintettel – megfeleljen a gyerek érdekeinek.
Ha akár megegyezéssel, akár bírósági ítélettel a láthatást szabályozták, onnantól kezdve nehéz rajta változtatni. Ugyanis ezt a jogszabály akkor teszi lehetségessé, ha a kapcsolattartásra jogosult valami neki felróhatót tesz, és ebből kifolyólag a gyereknek az az érdeke, hogy az adott szülővel kevesebbet legyen vagy egyáltalán ne találkozzon vele.
Itt viszont semmi ilyesmi nem történt, ezért a bíróság nem látta értelmét annak, hogy az átlagos megoldástól eltérjen: helybenhagyta hát a kétheti láthatást.