Jogi esetek

Több olvasó is tett fel kérdéseket – levélben és személyesen is – a gyermekek védelmével, elhelyezésével, illetve a szülői kapcsolattartással összefüggésben. Ez a problémakör bonyolultabb annál, semhogy egy esetben minden oldalát megvilágítsuk, szabályozása a családjogtól a gyermekvédelmi törvényen keresztül egészen a büntetőjogig terjed. Kezdetnek egy átlagosnál kissé nehezebb gyermekelhelyezési pert veszünk szemügyre.
A szülők 1988-ban házasodtak össze, előtte egy évvel született legidősebb lányuk, ’91­ben egy fiuk, ’95-ben pedig ikreik. A házasság 1997-ben megromlott, a feleség kórházba került, a férj pedig ezalatt a gyerekekkel elköltözött egy felújításra szoruló házba, méghozzá a kicsik óvónőjével. Beadták a válókeresetet. Az anya szegényes, de tiszta, jó körülmények között húzta meg magát egy tanyán, egy idős asszony gondozását vállalta, a feladatot tisztességgel el is látta. A férjnek nem volt állása, sőt a lakásból is kevés híján kirakták, mivel annak hitelét nem fizette, így dobra verték. Azonban a vevők inkább nem adtak pénzt az ingatlanért, mert az apa benne tartózkodott a négy gyerekkel.
Hasonló esetben rendszerint környezettanulmány készül mindkét lakóhelyen, továbbá pszichológiai szakvélemény a család összes tagjáról. Fontos szempont, hogy a gyerekeknek hol van a lakhatása megoldva, melyik szülőnek milyen a nevelési képessége, illetve mennyire hajlandóak a szülők erőfeszítéseket tenni a gyermekek jobb körülmények közé kerüléséért. A pszichológiai szakvéleményből az derült ki, hogy mindkét szülő nevelési képessége átlagos, bár az apa a feszültségét nehezen szabályozza, magyarán hajlik önmaga túlszabályozására, azután pedig váratlan dühkitörésekre. Ugyanakkor az anyáról a férj váltig állította, hogy alkoholista, erre utaló jeleket azonban sem az igazságügyi orvos szakértő, sem a pszichológus nem talált. A gyermekek egyformán ragaszkodtak a szüleikhez, a legnagyobb lány azonban már az apát kedvelte jobban.
A férj nem értette, miért nem veszi figyelembe a bíróság annak a tanúnak a vallomását, akit ő hozott, és aki állította, hogy a gyerekeknek jobb helye lenne az apánál. A bíróság azonban inkább az apa kétes lakáshelyzetét vette számításba, valamint azt, hogy nincsen munkája, és ennek megoldása irányába lépéseket sem tett. Az anyánál nem látták nyomát italozó életmódnak, lakáshelyzete rendezett volt, a saját, illetve a gyerekek megélhetését is biztosítani tudta. Ezért a legnagyobb lány kivételével, aki valóban inkább az apához ragaszkodott – de bentlakásos kollégium lakójaként a rossz lakáshelyzet rá nem volt kihatással –, a többi gyereket az anyának ítélte a bíróság. A példából láthatjuk: a bíróság elsősorban objektív tényezőkre – lakás- és pénzügyi helyzet –, azután a pszichológus szakértő szavára és csak legvégső esetben tanúkra hallgat, amikor ilyen ügyben ítélkezik.