Jogi esetek

Olvasónk ügyében próbáltam tájékozódni a múlt héten, és az akták nyitogatása közben feltűnt, hogy az amúgy polgári követelésekről szóló peranyagban egyre szaporodnak a büntetőfeljelentések. Elég legyen annyi, hogy az elhúzódó jogi csatározások közben az egyik fél rendszeresen feljelentette a másikat hamis tanúzásért és hamis vádért, a rendőrség azonban nem volt hajlandó ezekben az ügyekben nyomozni. Olvasónk erre azt kérdezte, ha a hamis tanúzást a törvény büntetni rendeli, akkor az ő hazudozó alperesére miért nem sújt le a törvény szigora? Ezt a problémát járjuk körbe egy kicsit.
Először a hamis vád kérdését vegyük górcső alá. Ez polgári perekben nagyon ritkán fordulhat elő, ugyanis a köznyelvi vád és a jogi értelemben vett vád nem ugyanaz. Ha például egy polgári perben valaki azt mondja, hogy a másik féllel azért romlott meg a viszonya, mert az mindig kiabált vele, és összeférhetetlenül viselkedett, ez lehet hazugság, de hamis vád nem. Ugyanis jogi értelemben csak az a vád, ha valakiről a hatóság előtt azt állítjuk, hogy bűncselekményt követett el.
De elítélhető-e a hazudozó fél hamis tanúzásért? Ezt a bűncselekményt követi el „a tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja”. Tanú az, aki éppen tanúvallomást tesz, ennek megvannak a formai feltételei – például éppen az is, hogy a hamis tanúzás jogi következményeire nézve figyelmeztetésben részesüljön. Viszont a peres fél nem tanú, így nem is tanúskodhat hamisan. A bíróság mindent, amit a másik fél mond, ellenérdekeltsége miatt eleve gyanúval kezel, ezért sem az alperes, sem a felperes nem büntethető azért, ha a perben hazudik.
Tegyük fel, hogy nem a peres fél hazudik, hanem valaki más, akit tanúként idéz be a hatóság. Ekkor sem biztos, hogy büntethető azért, mert nem mond igazat. Ugyanis a büntető tényállások minden szava nagy jelentőséggel bír, és itt szerepel még az a kitétel is, hogy a hamis tanúvallomást az „ügy lényeges körülményére” vonatkozóan kell tenni. Például egy gyilkossági ügyben kihallgatnak egy asszonyt, akiről úgy tudják, hogy a bűncselekmény estéjén járt abban a lakásban, ahol az eset történt, sőt találkozott az áldozattal. Ő azt hazudja, hogy nem járt ott. A bűnös kilétére száz másik bizonyíték van, az asszony vallomása lenne a százegyedik. Ebben az esetben a hazugság lényegtelen körülményre vonatkozik – hogy hol járt a tanú a gyilkosság estéjén –, ezért a valótlan állítás nem valósítja meg a hamis tanúzást. Viszont ha az asszony látta volna a gyilkosságot, és a bűnös kilétére az ő vallomásán kívül más bizonyíték nem lenne, akkor ugyanaz a hazugság már egészen más megítélést nyer, megvalósítja a hamis tanúzás bűncselekményét. Vagyis hazudni csúnya dolog, de az esetek többségében nem bűncselekmény.