Teszt-vesz sarok

Nem titok: utoljára kollégista koromban kotyvasztottam zacskós leveseket, s mind ez idáig nem is támadt bennem irántuk nosztalgia. Mostanában azonban arra kaptam fel a fejem, hogy e készítmények új arcukat mutatják. Régen ugyanis azt hittem, hogy ezeket a félkész étkeket kínjában eszi az ember: vagy mert elfogyott a zsebpénze, vagy mert nincs rendes konyhája. Csakhogy újabban azt sugallják nekünk a reklámok, hogy ezek nagyon egészségesek, sőt, jobban járunk velük, mintha friss zöldséget, gyümölcsöt, húst ennénk. Elég egy kis tasakot a táskánkba csúsztatni, s mindjárt fittek leszünk a munkahelyünkön.
A rábeszélés hatására próbáltam ki a Maggi „egy adag zöldség” leveseit, s a paradicsomkrém valóban ízlett, ellenben a zöldborsó, a brokkoli porítva és pürésítve már nem bűvölt el. A régi vadkempingezések hangulatát idézte a Knorr grízgombóc- meg a Coop daragaluska-levese. Ám sátor és borszeszégő nélkül nem találtam romantikusnak az ízüket – pedig a daragaluskába még pálmaolajat is kevertek.
A múltidézéssel egybekötött főzőcskézést a Maggi gulyáslevesével zártam, a zacskó ugyanis gazdag ízeket és még nagyobb zöldségdarabokat ígért. A vak kóstoláson megbukott volna az étel, a paprikás lé ugyanis nem idézte behunyt szemem elé a marhalábszárból főtt, jó esetben bográcsban rotyogó levest. Az meg főleg elkedvetlenített, hogy az összetevők közt 0,89 százalék (!) húst találtam, azt is sertésből.
A csomagolásra nyomott felirat bölcsen felhívta figyelmemet, hogy az egészséges táplálkozás a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok helyes arányára épül, s hogy egy dolgozó nő megúszhatja fogyókúrás vacsoráját egy ilyen tányér levessel. Sőt, újabban a világhálón olyan diétákat ajánlanak, melyek minden napján el kell kanalazgatni egy-egy tasaknyi porból készült lét.
Elhiszem, hogy ez működik. Az ember néhány zacskó után inkább leszokik az evésről is...