Zsákutcában a szavak

Hét éve a diákok olvasás-szövegértése kapott kiemelt figyelmet, míg a 2003-as felmérés elsősorban a matematikai tudást vizsgálta. Tavaly a természettudományos műveltség állt a vizsgálat középpontjában.
– Miért fontosabbak ezek a képességek, mint a gyerekek fejébe töltött lexikális tudás? – kérdeztük a tanulságokról Brassói Sándort, az Oktatási és Kulturális Minisztérium közoktatási főosztályának főosztályvezető-helyettesét.
– A fejlett országokban élők életük során akár kétszer-háromszor is szakmát változtatnak, ezért a PISA-vizsgálat ahhoz a felvetéshez kapcsolódott, hogy az boldogul legjobban a munka világában, aki tud önállóan tanulni, s gyorsan, eredményesen alkalmazkodik a megváltozó körülményekhez. Erre az iskola világának, így az oktatásnak is fel kell készülnie – ezért nem az iskolai tananyagra kérdeznek rá a PISA-vizsgálatokban, hanem azt vizsgálták, a felnövekvő generáció rendelkezik-e azokkal az ismeretekkel, készségekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki a munkában és a mindennapi életben megállja a helyét. Ilyen formában ez a vizsgálat arra is fényt derít, vajon mennyire felel meg egy-egy ország közoktatása a XXI. századi fejlett gazdaság követelményeinek. A felméréseket háromévenként végzik, a legutóbbi, tavalyi eredményeket 2007 decemberében teszik majd közzé.
 – Hogyan szerepeltek a magyar tanulók a nemzetközi mezőnyben?
– Matematikából az országos átlagunk az OECD-országok átlaga alatt maradt. Ám figyelemre méltóak a hazai iskolák közti különbségek. Gimnazistáink teljesítménye jóval meghaladta a nemzetközi mezőny átlagát, a szakiskolásainké viszont mélyen alatta maradt. A természettudományok és a problémamegoldás területén jobb eredmények születtek, a hazai diákok teljesítménye némiképp felülmúlta a külhoni átlagot.
– Milyen bizonyítványt kapott a hazai oktatási rendszer?
– Iskolatípusonként kirívóan nagyok a különbségek. Egy magyar gimnazista és egy hazai szakiskolás tudása között nagyjából akkora a különbség, mint egy átlagos japán diák és egy brazíliai tanuló közt. Képzési rendszerünk tehát nem megfelelő, már korán olyan kényszerpályára irányítja a tanulók egy részét, amely zsákutcának bizonyul. A szövegértés szintje különösen a szakiskolások körében igen alacsony, sokan közülük csak olvassák a szavakat, mondatokat, de nem tudják kiemelni a mondandó velejét. Ez pedig már gátolja eligazodásukat a mindennapi életben, csöppet sem szerencsés például, ha egy jövendő szakmunkás nem tudja kisilabizálni egy munkadarab elkészítésének leírását, egy gép használati utasítását.
A szakiskolások egy része, sajnos, várhatóan a munkanélküliek táborát növeli, és átképzésükre kicsi az esély, ha hiányoznak az alapismereteik és nem tudnak önállóan tanulni. Ráadásul hazánk azon országok közé tartozik, ahol a tanulók családi helyzete igen nagy mértékben meghatározza iskolai teljesítményüket. A rendszer tehát nem zárkóztatja fel a lemaradókat, hanem végképp esélytelenné teheti őket.
– Milyen intézkedéseket tettek, hogy javuljon a helyzet?
– A közoktatási reform arra törekszik, hogy csökkenjenek az iskolatípusok közti szakadékok. Ám a változásoknak már az általános iskola alsó tagozatán el kell kezdődniük; ezért is vezettük be, hogy ne lehessen évismétlés az általános iskola első három osztályában, továbbá a negyedik év első félévében szöveges értékelés legyen. Fontos az is, hogy az általános iskola felső tagozatában ne zúduljon hirtelen nagy mennyiségű tananyag a gyerekre. A jövő tanévben ötödik-hatodikban bevezetjük a nem szakrendszerű oktatást, amelynek keretei között a korszerűbb és az inkább az alsó tagozatos módszereknek megfelelően tanítanak majd a pedagógusok. A kétszintű érettségi ugyancsak arra szolgál, hogy ugyanazon mérce szerint vizsgázzanak a diákok, és a feladatokban, az azokra való iskolai felkészítésükben is a kompetenciaközpontú fejlesztés legyen a fő terület.