Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Lányom ügyében írok önnek, a tanácsát szeretném kérni. Judit huszonhét éves, négy éve állapították meg nála a szklerózis multiplex nevű betegséget. Nem részletezem a megdöbbenésünket és fájdalmunkat, s azt a tudatot, hogy egyetlen gyermekünk beteg és korlátozott életre van ítélve. Voltak már rosszabb és jobb szakaszok, s mára tulajdonképpen elfogadtuk a helyzetet.
Most azonban új probléma adódott. Lányunk egy évvel ezelőtt megismerkedett egy férfival, s nemrég bejelentette, hogy jövőre össze akarnak házasodni. Én nagyon borúlátó vagyok a házasság jövőjét illetően. A fiú a lányommal egy idős, különlegesen jó megjelenésű, máris sikeres, és a saját maga által megteremtett jómódban él. Attól félek, nem sokáig fogja beérni egy beteg asszonnyal. Amúgy a lányunk szép, okos, és jelenleg munkaképes. De mi lesz, ha a fiú gyereket akar, és ha majd a karrierje ott tart, hogy a feleségének meg kell vele itt-ott jelennie? És egyáltalán, meddig lesz türelme ápolni és gondozni feleségét?
Megmondom nyíltan, nem akarjuk engedni, hogy a lányom elmenjen tőlünk. Mi felvállaltuk, hogy gondozzuk őt, ápoljuk, s ha kell, toljuk a rokkantkocsiban. Féltem őt a lelki csalódástól, hogy öt-tíz év múlva összetörik majd a szíve, ha a férjének elege lesz belőle. Ő viszont azt állítja, ez nem következhet be, mert olyan nagy a szerelem, hogy mindennel megbirkóznak. Mit tegyünk?
Üdvözlettel:
Gizella

Kedves Gizella!
Nem gondolom, hogy tenniük kell bármit is, hiszen lányuk huszonhét éves és teljes mértékben cselekvőképes. Természetesen érthető az önök aggodalma, képmutatás lenne azt állítani, hogy nincs alapja a feltételezéseiknek. Ám a kapcsolat elromlása, az egyik fél kitérése a felelősség alól bármely házasságban bekövetkezhet. Juditék esetében talán még kisebb is a veszély, hiszen a fiú tudja, mit vállal. Amint írja, fiatal kora ellenére szakmájában máris sikeres, céltudatos ember, tehát feltételezhetően érett személyiség, aki meggondolja, mit tesz. Gondoljon arra is, hogy fejlődnek a gyógyítási módok, egy fiatal nőnek még sok esélye van arra, hogy melléje szegődik a szerencse és sokat javul az állapota, vagy egyszer talán még meg is gyógyul.
Azt javaslom, hagyják lányukat boldog menyasszonynak lenni, ne fogják vissza, ne rontsák komor jóslatokkal a kedvét. Mindenkinek meg kell élnie a saját életét. És egy szép, fiatal nőnek mi más lehetne a sorsa, mint szerelem és házasság?
Üdvözlettel: