Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Nem tudom, mi történt a feleségemmel, de mostanában úgy viselkedik, mint aki egy kissé megőrült. Harmincéves házasok leszünk karácsonykor, már egy éve tervezgetek egy nagy ünneplést, de most egy kicsit elment a kedvem. Egészen a legutóbbi időkig jól megvoltunk, felneveltünk három gyereket, közülük már csak a legkisebb van itthon, pontosabban kollégista főiskolás.
Éva néhány hónapja nagyon megváltozott. Valami vásárlási düh lett úrrá rajta, eszeveszetten szórja a pénzt. Szerencsére jól állunk anyagilag, de amit művel, azért az már a tartalékainkat fenyegeti. Hogy minden hónapban szinte a teljes fizetését magára költi, fodrásznál, kozmetikusnál, ruhaüzletekben, azt még lenyelem. Ma is csinos asszony, büszke vagyok rá, hogy még megnézik. De a többi! Négy éve újítottuk fel a lakásunkat, akkor kicseréltük a régi berendezést, nagyon nagy összegért modern, gyönyörű konyhát csináltattunk. És most újra le akar mindent cserélni! Új bútort, új szőnyegeket akar venni. És úgy általában, amit meglát, azt már veszi is. A lakásban három hatalmas szekrény van tele a cuccaival. Köztük nem egy olyan darabbal, amit fel sem vett soha, vagy csak egyszer viselt. Már a gyerekeinknek is feltűnt. A fiam azt mondta, anyunak rongyrázási hóbortja van, a nagylányom, aki férjhez menés előtt áll, attól fél, neki már nem jut semmi, mert az anyja elherdálja.
Mit tegyek? Nem akarom megalázni azzal, hogy letiltatom a banknál. De a legfőbb bajom, hogy nem ismerek rá az én takarékos, józan, kiegyensúlyozott nejemre.
Üdvözlettel:
Miklós

Kedves Miklós!
A kulcsszó alighanem a kiegyensúlyozottság. Éva esetében pedig annak a hiánya. A pszichológia jól ismeri a – főként nőknél előforduló – vásárlási függőséget. Egyébként minden nővel előfordul, hogy felvidítja, megvigasztalja egy szép ruha. De amiről ön beszámol, láthatólag túlmegy a szokott női mértéken. Persze őt is meg kellene hallgatnom, de mivel ön írt nekem, elfogadom a helyzetértékelését, miszerint felesége vásárlási ámokfutást rendez. Bizony, nem ritka ez középkorú nőknél, mint ahogyan fiataloknál sem, és általában valami hiányérzetet fejez ki. Felesége változó korban van, gyerekeiről már nem kell napi szinten gondoskodnia, és megpróbál valami célt találni az életének. Jelenleg nem érzékeli, hogy a tárgyak felhalmozása, majd gyors lecserélése minden, csak nem értelmes cél…
Ne veszekedjen vele, hanem mutassa ki szeretetét, törődését, foglakozzon vele többet. Ha lecsillapul kissé ez a frissen támadt vásárlási düh, nyugodt hangon, szépen magyarázza el neki, hogy tévúton jár. Talán üljön össze a család, és beszéljék meg vele a helyzetet. De semmiképpen se legyen vésztörvényszék jellege a tanácskozásnak, nem szabad megbántani, kigúnyolni. Még az is lehet, hogy lányuk esküvőjének tervezése más irányt szab aktivitásának. Bár itt is vigyázni kell a mértékre. Határozzanak meg egy felhasználható keretet, legyenek résen, ne adják a kezébe a teljes irányítást. Ha meg félti a közös bankszámlát, vannak erre is megoldások, kérje pénzügyi szakember tanácsát. Ha pedig az elmondottakból semmi nem segít, orvosi segítséget kell kérni.
Üdvözlettel: