Szivárvány Tetétlenen

Önálló nevelőszülői hálózatot hozott létre Tetétlen önkormányzata; ez hazánkban újszerű kezdeményezés. A hajdú-bihari településre más falvakból és városokból érkeznek a rossz vagy ellehetetlenült családi körülmények között élő gyermekek.

Család-otthonBalogh Mária2007. 11. 16. péntek2007. 11. 16.

Kép: Tetétlen, 2007. november 09. Nevelőszülő, gyerekekkel, Tetétlenen. Fotó: Ujvári Sándor

Szivárvány Tetétlenen
Tetétlen, 2007. november 09. Nevelőszülő, gyerekekkel, Tetétlenen. Fotó: Ujvári Sándor

A Szivárvány Nevelőszülői Hálózat családias klubjában Hajdu Lajosné intézményvezetővel és két nevelőszülővel beszélgettünk. Egyikük Kristóf Béláné Icuka, aki férjével együtt júniusban elsőként válhatott két gyermek nevelőjévé. Tizenöt éves lányuk, Bettina mellé vállaltak egy hasonló korú leányt és tizenegy éves fiútestvérét. Fülöp Julianna viszont egyedülállóként lett nevelőszülő, édesanyjával él egy tágas családi házban. Hozzá négy nehéz sorsú fiú érkezik Polgárról.
– Felcsillant a szemem, amikor értesültem, hogy nevelőszülői tanfolyam indul, így az első jelentkező voltam – újságolja Julianna. – Nem volt kizáró ok, hogy nincs férjem. Régen szerettem volna örökbe fogadni gyerekeket, de amikor megtudtam, hogy a nevelőszülőség hamarabb megvalósulhat, emellett döntöttem. Nagyon várom már, hogy megérkezzenek az apróságok.
– Mit szóltak a falubeliek, amikor híre ment annak, hogy gyermekeket fogad az otthonába?
– Volt, aki helyeselte, de akadtak olyanok is, akik mindenféle butaságot pusmogtak rólunk. A csoda három napig tartott, mára összefogott a falu apraja-nagyja, és adományokkal is támogatják a gyerekek érkezését.
– Sokan kérdezték tőlem, hogy a lányom nem féltékeny-e a két új gyermekre – veszi át a szót Kristófné. Jólesik, hogy Bettina elfogadta a vele egykorú Pirikét és öccsét. Jól megértik egymást. Velem és a férjemmel is baráti a viszonyuk, tegeznek bennünket, nem is várjuk el tőlük, hogy anyunak és apunak szólítsanak. Sokat sütünk, főzünk, közös programokat tervezünk, és természetesen ápoljuk a kapcsolatot a szüleikkel.
– Mi lesz, ha egyszer vissza kell engedni a gyerekeket hozzájuk?
– Ez bizony fájó pont, mivel szívünket-lelkünket adjuk értük. De arra kell törekednünk, hogy visszakerüljenek eredeti családjukba, még akkor is, ha a gyerekek velünk szeretnének maradni.
Hajdu Lajosnétól megtudom, hogy a nevelőszülők gyermekenként mintegy 70 ezer forintot kapnak havonta, amiben benne van a tiszteletdíjuk s a családi pótlék is. Tavaly ősszel a három hónapos felkészítő tanfolyamon kilenc nevelőszülőt képeztek a faluban. A sokrétű, szakemberek által tartott okítás alól a férjek sem kaptak felmentést. Igaz, nem is akartak, hiszen legalább akkora izgalommal várták a gyerekeket, mint az asszonyok. Nevelőszülővé egyébként csak azok válhattak, akik sikeres vizsgát tettek, megfelelő lakókörülményeket tudtak nyújtani a gyerekeknek, rendszeres jövedelemmel rendelkeztek és minden tekintetben alkalmasak a gyermeknevelésre. Hajduné Rózsika irányításával a nevelőszülők hamarosan létrehoznak egy klubot, ahol megbeszélhetik napi tapasztalatukat, gondolataikat, s ünnepeiket is együtt tarthatják majd.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek