Jogi esetek

Emberünk pincér volt egy nemzetközi járaton, és egy szép napon többet ivott, mint kellett volna. Ám ezen a napon éppen ellenőrzést tartottak a vonaton, és őt is megszondázták, a műszer pedig pontosan a határérték kétszeresét mutatta. Az ellenőrök jegyzőkönyvet vettek fel, a pincér viszont tiltakozott, mondván, ő csak konyakmeggyet evett, amely szonda alkalmazása esetén köztudomásúlag jóval nagyobb véralkoholszintet mutat a valóságosnál. Ezért követelte, hogy végezzenek rajta véralkohol-vizsgálatot, mert ez az egyetlen biztos módja, hogy megtudják, valójában mennyire részeg. Persze nem volt ez egészen ártatlan kívánság, ugyanis azt a legtöbb részeg ember tudja, hol szokás vért venni és hol nem: például robogó nemzetközi vonaton vajmi kevés esély van az ilyesmire. Az ellenőrök sem tudtak mit tenni, felvették a jegyzőkönyvet, és szóltak a főpincérnek, hogy emberünket mentse fel a munkavégzés alól. A főpincér mondott is ilyesmit a bajsza alatt, de mivel a páciens „Nem vagyok én részeg!” felkiáltással vidáman folytatta a munkát, ráadásul a kiesése nagyban nehezítette volna a felszolgálást, nem erőltették a dolgot. A pincér szépen végigdolgozta a műszakot. Amikor a vonat hazatért, rendkívüli felmondással megszabadultak tőle, arra hivatkozva, hogy megtagadta a munkáltatói utasítás végrehajtását.
A rendkívüli felmondást csak bizonyos feltételek fennállása esetén teszi lehetővé a törvény. Ezek közé tartozik, ha valaki munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból jelentős mértékben megszegi. Azt gondolnánk, jelen esetben a kötelességszegés az volt, hogy emberünk felöntött a garatra, csakhogy ezt utólag macerás bizonyítani, mert a részegséget emberünk eleve vitatta, azt a vizsgálatot pedig, amely a kérdést tisztázhatta volna, utólag nem lehetett elvégezni. Azonban a munkavállalónak lényeges kötelezettsége az is, hogy engedelmeskedjen a kiadott utasításnak. Emberünknek kiadták parancsba, hogy tegye le a munkát, ő ennek ellenére tovább dolgozott: ez volt az indoka a rendkívüli felmondásnak.
Ő viszont azzal érvelt, hogy egyszerre többféle utasítást is kapott. Az ellenőrök is mondtak valamit, a főpincér is mondott valamit, a pincér azonban látta, hogy ha engedelmeskedik, akkor a felszolgálás megakad. Amikor folytatta a munkát – amit a főpincér együttműködése nélkül nem tehetett volna –, akkor a vezetőség nem erősködött tovább.
A bíróság a pincérnek adott igazat. A munkáltató feladata nem ér véget az utasítás kiadásánál: ha annak végrehajtását nem ellenőrzi és nem követeli meg, az utasítás megtagadásával létrejött helyzetet elfogadja, akkor a kötelességszegést utólag nem kérheti számon.