Jogi esetek

Gyakran hallunk arról, hogy szélhámosok csúnyán kibabráltak szerencsétlenekkel, mégpedig mindenféle papírok aláíratásával. E heti történetünk arra példa, hogy a szélhámosok jogi képzettsége is hagyhat kívánnivalót maga után.
Emberünket egy cég burkolómunkára alkalmazta Németországban. Természetesen szigorú szerződést írattak alá vele, amelyben súlyos dörgedelmek álltak készenlétben arra az esetre, ha a munkavállaló rosszul dolgozna, esetleg engedély nélkül hazautazna. A férfi megérkezett munkahelyére, ahol nyomát sem találta a cég képviselői által emlegetett szolid, de tisztességes szállásnak. Csótányoktól hemzsegő nyomortelepen rakta ki a busz. Pár óra elteltével a már kint lévőktől értesült arról, hogy bérüknek csak töredékét kapják kézhez, ugyanakkor az általuk aláírt szerződés miatt haza sem utazhatnak, ugyanis erre az esetre komoly kártérítést kötött ki magának a cég, persze a munkáltató aláírásával. Emberünk ennek ellenére hazautazott. Alig ért haza, a cég levele máris megérkezett: százötvenezer forint kártérítést követeltek azért, mert otthagyta őket – ez akkoriban, 1995-ben igen szép summának számított.
A szerződésben szerepelt, hogy ha a munkavállaló idő előtt hazautazik, akkor addig, amíg helyette mást nem sikerül keríteni – de legfeljebb harminc napra – napi ötezer forint kártérítést kell fizetnie. Emberünk úgy vélte, hogy a munkáltató nem biztosított neki megfelelő szállást – amiről persze szó sem volt a szerződésben –, ezért ő joggal jött haza. Az elsőfokú pert el is vesztette, mint a sicc. Fellebbezését már egy ügyvéd írta meg, aki talált is fogást a cégen. A Munka Törvénykönyve ugyanis kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalóval szemben kártérítési követelését bíróság előtt érvényesítheti. Ebből következik, hogy olyan rendelkezést nem lehet a munkaszerződésbe foglalni, ami ezt a szabályt megkerüli, vagyis amely közvetlenül lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy az őt ért kár összegét bírósági határozat nélkül levonja a munkáltató béréből. A Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől el lehet térni, de csak a munkavállaló javára. A szerződésnek ez a bekezdése jogellenes és semmis. Másrészt a szerződésben van egy másik bekezdés, amely ugyan hangsúlyozottan arra az esetre, ha a munkavállaló rosszul viselkedne, de mégiscsak kiköti a próbaidőt. A próbaidőről már egy korábbi írásban szóltunk, de azt nem hangsúlyoztuk, hogy ez az intézmény szigorúan két irányba érvényesül. Egyoldalúan felmondhat a munkavállaló és a munkáltató is, indoklás nélkül. Olyan próbaidő azonban nincs, ahol a munkáltató felmondhat, de a munkavállaló nem. Ezért a munkavállaló hazautazása kétszeresen is jogos volt: egyszer azért, mert a próbaidő miatt bármikor felmondhatott, másrészt azért, mert a szerződésben kikötött kártérítési bekezdést a bíróság semmisnek nyilvánította.