Uralomra tör az ököljog

Egyszerű, hétköznapi tisztviselő ücsörög az autójában. Kislányának születésnapja van, ezért lenne olyan fontos idejében hazaérnie. A bedugult autósztrádán a forróságtól, a légyzümmögéstől és a kocsikban rekedt utasok látványától egyszer csak „bekattan”. Kocsiját maga mögött hagyja, gyalogosan elindul hazafelé. Az elkeseredett, állását nemrég elvesztett férfi tombol: útját holttestek és sebesültek sora jelzi.
Az Összeomlás című film története Los Angelesben játszódik – ami tizenöt évvel ezelőtt, egy magyar moziban ülve nagyon távolinak tűnt. Az utóbbi napok híreit hallva mégis úgy érezheti az ember idehaza: ez itt, kérem, tiszta Amerika!
Csontozókéssel megölte 12 éves lányát és 76 éves édesanyját egy rátóti asszony, majd magával is végzett. A munkanélküli nő egy ideje pszichiátriai kezelés alatt állt.
Fejbe lőtte magát az a középkorú téti férfi, aki megverte volt főnökét, hasba lőtt egy rendőrt, majd megsebesített egy mentőst, ezután elbarikádozta magát abba a házba, amelyben szülei is bent voltak. Nemrég felmondtak neki a munkahelyén, ezért borult ki.

Szegeden csoportos garázdaságot követtek el általános iskolások azzal, hogy egy füves réten megalázták, majd megverték 13 éves társukat – s közben telefonjukkal felvételeket készítettek a „buliról”…
Iskolából hazafelé menet egy fővárosi, 18 éves fiút úgy megvert évek óta bokszoló társa, hogy az a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe. A letartóztatott fiú edzője szerint a csendes sráccal éppen az volt a legnagyobb gond, hogy nem elég agresszív…
Apa és fia felakasztott holttestére találtak hozzátartozóik Szekszárdon. A többes számban megírt búcsúlevél kettős öngyilkosságra utal.
Ma sincs több rendkívüli bűneset, mint tíz évvel ezelőtt – cáfolja rossz érzésünket dr. Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Társaság elnöke. Ami megdöbbentő: az agresszió egyre durvább cselekményekben ölt testet. Az emberek egyre többször nem látnak más kiutat bajaikból (a munkanélküliségből, családi és pszichés problémáikból), mint az erőszak, minden előzmény nélkül egyszer csak kitör belőlük az „állat”. Az elkövetők egyre fiatalabbak, lévén, hogy a gyerekek nagyon korán agresszióra szocializálódnak. Sokuk életvitele sugallja, hogy brutalitással könnyebb sikert és célt érni. Ami sajnos sokszor tragédiába torkollik.
A gyermekkori agresszió világszerte tapasztalható jelenség. Az okok között elsősorban a televíziózást nevezte meg Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. Szerinte nem az agresszív filmek vannak rossz hatással a gyerekekre, az abban látottakat egy „jó állapotban” lévő kiskorú, pláne a szülei segítségével, fel tudja dolgozni. A képernyőzés (legyen az tévé, számítógép) veszélye abban van, hogy a gyerek kész képet kap, ez leállítja a belső lelki feldolgozást és a testi mozgást, emiatt duzzad benne a látott düh, a szorongás, az agresszió, ami aztán egyszer, valamilyen formában kirobban…
Az iskolai követelmények mellett egyrészről az iskolatársak, barátok által támasztott elvárásoknak való megfelelni akarás, másrészről a túlzott információmennyiség is igen komoly kihívások elé állítja a mai fiatalokat, ami könnyen önbizalomvesztéshez vezethet, ha valamelyik terepen sérül a fiatal – derült ki a napokban a világ mintegy harminc országában készült GfK Roper jelentéséből. A 13–19 éves magyar fiatalok mintegy hatvan százaléka egyszerűen csak nagyon gazdag szeretne lenni, pontosabb jövőkép nélkül. Minden negyedik fiatal úgy érzi, nem tud beilleszkedni a közösségbe, s ez frusztrálttá teszi. Tízből hat tinédzser mondja azt, hogy a „saját módján teszi a dolgait”, vagyis nem úgy, ahogy azt mások megmondják neki.
A célok sematikusak. Senki sem önmagát kívánja formálni, hanem előre gyártott sikerrecepteknek kíván megfelelni. Minél egyszerűbb a recept, annál jobb. Pénz kell, s a gazdagság majd hoz magával mindent. Az eszközök nem számítanak. A győztesnek ritkán van elszámolnivalója a világgal.
Hogy hová vezethet ez?
Amerikában már látszik. A tekintélyes szaklap, a Psychology Today körkérdésére a férfiak 69, a nők 56 százaléka válaszolta azt, hogy akár meg is ölné (!) a számára nagyon ellenszenves személyt, ha biztos lenne, hogy ez soha nem derül ki…