Ahol fumut is sütnek

A hajtűkanyar ölelésében megbújó kicsiny falu erdős-szőlős dombjairól tiszta időben látni az Alpok ködbe vesző vonulatait, a Somlyót és a lendvai hegyeket. Miszori József szerint ez az ország egyik legszebb helye. Legmagasabb pontján, a Kandikón évtizedekkel ezelőtt fából ácsolt kilátó állt szép, parkos környezetben. Régi képeslapon mutatja az építményt, melynek maradványaira rákúszott az erdő.
– Milyen jó lenne újjáépíteni! Mert az idelátogató turistának kell a látnivaló. Amikor a LEADER programot dolgoztuk ki, sokféle ötletet hoztunk össze, de nehéz előbbre jutni – magyarázta a házigazda a Kandikó Vendégház panorámás különtermében. A kilencvenes években vette meg ezt a telket, majd udvarház jellegű vendéglőt épített rá, később átalakította turisták, vadászok fogadására alkalmas vendégházzá. Amint belekóstolt a falusi életbe, nagy érdeklődéssel kezdte tanulmányozni a helyi hagyományokat. Elmélyült beszélgetéseket folytatott idős emberekkel. Halomnyi történet is tarsolyába került, ezeket is szeretné majd közkinccsé tenni. Most megjelent könyvében ezek nem fértek el, ugyanis Göcsej bemutatása, történelmének felvázolása, a göcseji konyha megjelenítése, e nép táplálkozási szokásai, a szőlőhegyhez való kötődése, az ünnepkörökhöz kapcsolódó szokások leírása tölti ki a fejezetek nagy részét.
Ebből megtudhatjuk, hogy a göcseji emberek régen, téli időszakban háromszor étkeztek. Szent György napjától (április 24.) Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) pedig, amikor többet kellett dolgozni, négyszer-ötször is ettek. Reggel és este volt főtt étel, délben szárazat ettek, ha maguk voltak. Nagy munkák idején – aratáskor, kepehordásban – természetesen egymást kisegítve dolgoztak, ilyenkor a gazdasszony délben is tartalmas ételt kínált.  A babba, a káposztába ilyenkor akadék (húsféleség, füstölt hús) is került. A göcseji ember azt tartotta: ha káposztát, babot nem ehet, egész nap éhes. Télen a legfőbb eledel a disznó húsa volt, még a legszegényebb családok is legalább kettőt vágtak. Nagy részét füstölve tárolták, egész nyárig eltartották. Hitvány embernek tartották azt, akinél a füstölt hús nem tartott ki gabonahordásig.
A göcseji asszonyok a kéznél lévő alapanyagokból rengeteg, gyorsan elkészíthető, változatos ételt tudtak összehozni. Ilyen volt például a túróleves, a tejes zuzorkaleves, a tejfölös kerekrépaleves, a bőrkés bableves és a gasztronómiai költeménynek számító bocskoros vargányaleves, valamint a gombás tarisznyával készült csiperkés krumplileves. Aztán jöttek a tömény egytálételek: a káposztás borított, a tejfölös répa, a babos káposzta, a babos libacomb, a tányérhús zsemlemártással. Szerették a tésztaételeket is, a gombucát, az ortaházi öntött laskát, a búzagánicát tepertővel, a burgonyaprószát, no és a göcseji dödöllét. Érdemes pillantást vetni az édes finomságokra is: a hájas kráflira, a barátfülére, a kukoricadarkedlire meg az almás lepényre. Valóságos gasztronómiai műalkotás a keresztelői paszitára készült, baba alakú kalács, a fumu, s igazi csemege a totyogós túrós rétes és a szobrászképességeket kívánó pörkölt torta.