Erős kötelékben

Valamennyi gyermekvédelmi feladatot a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ lát el. Összesen 648 gyermekről gondoskodnak: 270-et nevelőszülőknél helyeztek el, 120-an maradtak gyermekotthonokban, a többiek pedig lakásotthonban élnek.
– A család a legéletszerűbb környezet, itt a gyerekek természetes formában szerzik meg azokat a tapasztalatokat, amelyekre később szükségük lesz – magyarázza Kézi Zoltánné, a gyermekvédelmi intézmény szakmai igazgatóhelyettese. – Pszichológiai szempontból is fontos, hogy a gyermek ne húszfős gyermekotthonban, hanem kisebb létszámú családban nőjön föl, ahol jobban odafigyelhetnek rá, ahol erősebb a személyes kötődés.
A nevelőszülői ellátás sokkal kevesebbe kerül, mint a gyermekotthonban vagy lakásotthonban. Lakásotthoni elhelyezésnél az egy főre járó normatívához a megyei önkormányzatnak mint fenntartónak évente 1 millió 300 ezer forintot kell hozzátennie. Nevelőszülői ellátásnál a normatívát csak 400 ezer forinttal kell kiegészíteniük. Jelenleg száz nevelőszülő dolgozik a megyében, közülük tizenegy hivatásos, akik a gyermekvédelmi szakszolgálat főállású munkatársai. A hagyományos nevelőszülők főállásuk mellett kiegészítő tevékenységként végzik munkájukat.
– Sajnos a társadalom nem értékeli, anyagilag nem becsüli meg a nevelőszülők munkáját – állapítja meg Sziszák Katalin igazgató. – A hivatásos nevelőszülők munkabére havi bruttó 112 ezer forint, és a gyerekek után megkapják az ellátmányt. A hagyományos nevelőszülők nevelési díjat kapnak, ez jelenleg havi 13 ezer forint gyerekenként. Ha valaki vállalja ezt a feladatot, az nem a pénzért teszi. Most 270 gyermek él nevelőszülőknél, ezt a számot idén 400-ra szeretnénk növelni.
Gara Sándorné tizenhat éve hivatásos nevelőszülő. A körösladányi házaspárnak három saját fia van, s mivel a középső és a legfiatalabb gyerek között nyolc év van, arra gondoltak, hoznak a gyermekotthonból egy kislányt, aki majd a fiúval együtt nő fel. De aztán 1992 januárjában három testvért kaptak, így rögtön hat gyermekük lett. Annak idején ez nem volt könnyű döntés, de éreztek magukban annyi erőt, hogy föl tudják nevelni mindet. Az év őszén kaptak még egy kislányt, akkor váltak hivatásos nevelőszülőkké. Az elmúlt tizenhat évben öt fiatalt már fölneveltek, s közben újak is érkeztek – most nyolc gyermek van náluk.
– Itt nem úgy van, mint a lakásotthonban, ahol a gondozónő letölti a nyolc óráját, becsukja maga után az ajtót, és hazamegy. Itt mindent én csinálok, én tanulok a gyerekkel, mosok, főzök rájuk, mesét olvasok nekik és társasjátékozom velük. Ez egy huszonnégy órás ügyelet, de nagyon kevés pénzt kapunk érte. Hogy mégis miért érdemes csinálni? A sok szeretetért, amit a gyerekektől kapunk.