Ha a díj már túl sok(k)...

Derűsnek és komfortosnak mutatják az idősotthonban lakók mindennapjait a hirdetések – a legtöbb szépkorú mégsem jószántából adja fel megszokott életét. Elérkezhet azonban a pillanat, amikor a családtagok nem látnak más megoldást, mint felkutatni egy megbízható intézményt…
Nézzük a lehetőségeket! A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 2006-ban hazánkban 793 idősek otthona működött, összesen 49 ezer engedélyezett férőhellyel, mintegy 47 ezer igénylőnek biztosítva a szolgáltatást. Egyharmaduk emelt szintű ellátást biztosít. A törvénymódosítás egyik pontja, hogy év elejétől új emelt szintű intézményre, illetve ilyen kategóriájú férőhelybővítésre nem lehet működési engedélyt kiadni. A megüresedett férőhelyek azonban továbbra is betölthetők.
Önkormányzatok, civil személyek és szervezetek, valamint egyházak (59:21:20 százalékos arányban) egyaránt működtetnek olyan idősotthonokat, amelyek lakóiknak korlátlan idejű lakhatást nyújtanak, teljes körű ellátással életük végéig. Ezekben az intézményekben igencsak eltérő a szolgáltatások színvonala. Akad, ahová szoláriummal meg ingyenes uszodabérlettel csalogatják a beköltözőket, míg másutt az ötvenes években alapított intézményben, sokszemélyes lakószobákban kínálnak bentlakásos elhelyezést. A havi térítési díjak jelenleg 40 ezer és 130 ezer forint között mozognak, s emellett sok helyen egyszeri (két- vagy akár kilencmillió forintos) belépési díjat kérnek.
Az idősotthonok fenntartói a működtetéshez állami normatívát igényelhetnek, amit a mindenkori költségvetési törvény határoz meg. A tendencia eddig az volt, hogy az állam évről évre egyre kevesebb pénzzel „szállt be”. 2005-ben még évente 769 200 forintot fizetett az állam a fenntartónak lakónként a normál elhelyezésért, 2006-ban ez az összeg csak 730 ezer, míg 2007-ben még kevesebb, 700 ezer volt. Idén végre nem csökkent az előző évihez képest (igaz, nem is nőtt) az állami normatíva összege.
De ez még mindig kevés ahhoz, hogy az intézmények ebből és a lakók által befizetett térítési díjakból gondtalanul működjenek. Az önkormányzatok eddig kényszerűségből személyenként több tízezer forinttal járultak hozzá a költségekhez. Ezt a fenntartók a jövőben már nem mindenütt bírják vállalni. Ezenkívül a szociális törvény rendelkezik arról is, hogy egy szolgáltatást igenis meg kell fizettetnie az önkormányzatnak. Például az eddig ingyenes idősek klubjában eztán kötelező térítési díjat kérni.
Vagyis az otthonokban díjemelések és egyéb szigorítások várhatók.
Már ahol ezt nem lépték meg eddig…
És ki fizeti a nagypapát?
Ötven lakóból negyvennyolcnak a hozzátartozói fellebbeztek, amikor az egri önkormányzat csaknem háromszorosára emelte a térítési díjakat az idősek Berva-völgyi otthonában. Mindezt nem jókedvében tette a város, a szociális törvényre hivatkoznak. A felzúdulás nem maradt el.
Egerben az alapszintű elhelyezésért csaknem havi 110 ezer forintot kellett volna fizetni, pedig az önkormányzat a 2006-os költségek háromnegyedét számította fel csak térítési díjként. Aki emelt szintű ellátásra vágyott, attól már 118 ezer forintot kértek volna.
Kérdés: miből? A törvény ugyanis azt is előírja, hogy a lakó nyugdíjának legföljebb 80 százalékát vehetik el térítési díj fejében, hogy némi zsebpénze is maradjon az idősnek. Az itt élők legtöbbjének azonban mindössze 50-80 ezer forintot hoz havonta a postás, s ebből nemigen futotta volna az otthon megemelt költségeire. Értékes ingatlannal sem rendelkeznek, melyre ráterhelhették volna a hátralékot. Pontosabban egyetlen néni akadt, akinek még van lakása, ám ő rögvest ki is költözött, amikor hírét vette, hogy jelzálog kerülhet az ingatlanára.
Így nem volt más választás, mint a hozzátartozókat kötelezni, hogy pótolják ki a hiányzó összeget – mindezt Törőcsikné Király Margittól, az egri Berva-völgyi idősotthon vezetőjétől tudom meg. A legtöbb lakó családja megdöbbent azon, hogy ezentúl mondjuk 45 ezer forintot kell havonta fizetniük a mamáért azon felül, amit az ő nyugdíjából levonnak. Jó esetben a testvérek összeadják a szülő után járó összeget, fejenként néhány ezer forintot.
Ám nem minden család ilyen összetartó. Az egyik idős lakó négy gyermeket nevelt fel, ám csupán egynek volt annyi jövedelme – legalább 72 ezer forint –, amit már megterhelhetnek. Így egyedül az ő fizetéséből kéne levonni havonta majdnem harmincezer forintot, miközben a testvérei egy vasat sem fizetnek. Akinek nincs hozzátartozója, annak térítési díját az önkormányzat egészíti ki.
A fellebbezések hatására a városi képviselő-testület arra kényszerült, hogy megváltoztassa korábbi döntését, s mérsékeltebben emelje a díjakat. Ezáltal átlagosan 15 ezer forinttal többet hagyott a családok zsebében. A térítési díjak így azonban csak 60 százalékát fedezik annak, amibe egy nyugdíjas ellátása kerül, a többit egyelőre az önkormányzat állja.
A sokkoló díjak valószínűleg azt eredményezik majd, hogy csak azok maradnak önkormányzati idősotthonban, akik igazán betegek és rászorultak.
Állítólag ez volt a törvény célja…