Jogi esetek

Rovatunkban a héten a közös tulajdon egy speciális esetéről lesz szó, ami szándékunk szerint arra világít majd rá, mi a különbség használat és tulajdon között. Egy társasházban a kilencvenes évek közepén a lakók egy része kiépített egy kábeltévészerű hálózatot. Akkoriban még annyira le voltunk nyűgözve attól, hogy televízióadások tucatjait lehet fogni a megfelelő készülékkel, hogy boldog-boldogtalan tányérantennát szerelt a háza tetejére – mert még nem ismertük a modern kor találmányát, a kábeltévét. Persze hamarosan sokan felfedezték ennek ősi változatát, amikor a társasház tetejére nem biggyesztette ki mind a húsz lakás a saját lavórantennáját, hanem közösen vásároltak egyet, és erre mindenki rákötötte a tévéjét. Heti esetünk egy ilyen tányérantennáról szól.
Mivel a házból összesen öt lakás adott pénzt a parabolaantenna megvételére és a hálózat kiépítésére, a többiek magától értetődően nem részesülhettek az égi csatornák áldásaiból. Ám egyszer két lakó mégis úgy döntött, hogy az antennát felszerelő szomszédoknak fizetnek egy kisebb összeget, cserébe maguk is rákötődnek a rendszerre. Az öt szomszédból négy úgy vélte, neki nem lesz kevesebb csatornája, ha osztozik, ráadásul a fenntartás költségei is többfelé oszlanak meg, ami mindenképp szerencsés. Ám az ötödik úgy vélte: aki eredetileg beszállt a költségekbe, az nézheti a Sky Channelt, aki meg nem, az vegyen magának saját antennát. Ennek ellenére embereink rákötötték tévéjüket a parabolaantennára, gondolván: a többségnek nincsen kifogása.
A morcos szomszéd azonban perre vitte a dolgot. Azzal érvelt, hogy amikor a vételi rendszert bevezették, akkor közös tulajdont létesítettek rajta. Az osztatlan közös tulajdonra vonatkozó szabályok szigorúan meghatározzák, mely döntésekhez szükséges az összes tulajdonos egyetértése, és melyekhez kell egyszerű szótöbbség. Itt szerepel, hogy a teljes tulajdon átruházásához, haszonélvezetbe, használatba adásához, biztosítékul lekötéséhez vagy más módon megterheléséhez kell az összes tulajdonos egyetértése. Morcos szomszéd szerint a további csatlakozók megterhelik az egész rendszert. Viszont arra hamar rámutatott a bíróság, hogy a megterhelést nem a maga fizikai értelmében, hanem jogi szempontból kell érteni: például a ház megterhelése nem azt jelenti, hogy vityillónkra nehéz súlyokat pakolunk, melyek behorpasztják a födémet, hanem azt, hogy hitelt veszünk fel, és a ház szolgál a biztosítékul. Ekkor emberünk más taktikát választott: tulajdonosként joga van megakadályozni, hogy további tulajdonosok lépjenek be, hiszen ehhez is teljes egyetértés kell.
A bíróság azonban úgy döntött, hogy az újonnan belépők nem tulajdonosai, hanem csak használói lettek az antennának. Ezzel nem korlátozták a társtulajdonosok használati jogait: így nincs szó a teljes tulajdon használatba adásáról. Tehát a tulajdonosok egyszerű szótöbbséggel hozott határozata érvényes, az új belépők maradhatnak.