Időzített ételbombák

Ha egy békát forró vízzel teli edénybe teszünk, az kétségbeesetten próbál kimenekülni a fazékból. Ellenben ha hideg vízbe tesszük, amelyet lassan melegítünk, akkor az állat hagyja magát halálra főzni, anélkül, hogy különösebben védekezne.
Ez a békás hasonlat találóan jellemzi a civilizált ember helyzetét a napról napra egyre jobban szennyeződő környezetében: szép lassan hozzászokik a megevett mérgekhez, és a többség nem tesz ellene semmit – olvasom a Halál a konyhában című könyvben, amelyet 1982-ben írt két német tényfeltáró újságíró. A bestsellert azóta többször frissítették és újra kiadták, többek között két évvel ezelőtt Magyarországon is, hazai vonatkozású adatokkal kiegészítve.
Már amennyi friss információhoz hozzáfért a Kétezeregy Kiadó! A növényi eredetű élelmiszerekről sokkal több adathoz juthat bárki, ugyanis a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján rendszeresen közzéteszik, hogy mennyi permetezőszer-maradványt tartalmaznak a szúrópróbaszerűen vizsgált zöldségek és gyümölcsök. A tavaly november végén a komáromi Penny Marketben árult olasz körte például tízszer több fludioxonil növényvédő szert őrzött, mint szabad lett volna. Csakúgy, mint a gyáli Tesco spanyol paradicsoma a pirimetanilból.
Az állati eredetű táplálékok esetében csak azokról a szennyeződésekről kapunk információt, amelyek nem emberi felelőtlenség vagy visszaélések következményeként kerülhetnek az ételbe – például hogy mennyi nehézfémet vagy ipari szennyeződést tartalmaz a hús. Arról viszont nemigen értesülünk, ami szándékosan kerül bele…
Az állattartóknak ugyebár az éri meg, ha minél rövidebb idő alatt, minél kisebb helyen minél több húst tudnak termelni. Ennek érdekében főként a nagyüzemi, intenzív állattartás során előfordulhat, hogy tiltott hozamfokozókat használnak. De nem biztos, hogy az állatok ezt kibírják, ezért szükség van további gyógyszerekre (pajzsmirigygátlókra, a stressz leküzdésére szolgáló mellékvesehormonra) is –, amelyek újabb vegyi támadást jelentenek nemcsak az állatok, de a későbbi fogyasztók ellen is!
Az adalékanyagok használata manapság elképesztő mértéket öltött a felvágottak, kolbászok, szalámik készítésében is. Színstabilizálók, ízfokozók, antioxidánsok, pácoló só, gyorsérlelő és emulgeálószerek kerülnek a futószalagon gyártott termékekbe. A húsrész az állat szinte minden belsőségét tartalmazhatja; például a kenőmájas háromnegyedét sertésszalonna, sertésköröm és sertésfej adja, sőt 10 százalék csontot is bele lehet darálni.
Az emulgeálószer bőrkéből, körömből, zsírból és vízből készül. Ha fagyasztott húsból lesz a felvágott, foszfátot is adnak hozzá, mert megköti a vizet és szebb színt biztosít. A foszfát citráttal helyettesíthető, de vízkötő hatású a glutamát is, amely ízfokozóként is használatos, és elnyomja a kellemetlen mellékízeket. A glutamát túladagolása – ezt kínaiétterem-szindrómának is nevezik – zsibbadással, hasfájással, heves szomjúsággal járó rosszullétet okoz.
A pácsó nagyobb részben konyhasóból, kisebb részben nátrium-nitritből áll – ez utóbbi szép piros színt kölcsönöz a húsárunak, viszont mérgező. Korábban tömeges mérgezéseket okozott, ezért egy időben teljesen be is tiltották; jelenleg fél százaléka lehet a pácsóknak. De még ez a mennyiség is elég ahhoz, hogy kiváltsa a „hotdog-fejfájásnak” nevezett allergiás rohamot.
A vegyszermaradványok és a „technológiai segédanyagok” listája a végtelenségig folytatható. Ennél már csak egy terjedelmesebb felsorolás létezik: a ránk leselkedő káros mellékhatások és megbetegedések listája… Jövő héten erről szólunk.
Vegyi raktár az anyatej
Gondolja meg jól a kismama, ha megkívánja a primőrt! Németországban ugyanis, ahol górcső alá vették az anyatejet, kiderült: a növényvédő szerek maradékai a csecsemők táplálékába is átszivárognak. A hatvanas-hetvenes években az anyatej annyira szennyezett volt az emberi szervezetben felhalmozódott különféle növényvédőszer-maradványokkal, hogy „állati eredetű élelmiszerként” több független felmérés szerint sem kerülhetett volna piacra. De mivel kereskedelmi forgalomba nem hozták, a probléma – egy korabeli német miniszteri döntés értelmében – nem tartozott az élelmiszer-felügyelet hatáskörébe. Azóta már az újszülöttek köldökzsinórvérében is ártalmas vegyi anyagokat fedeztek fel.
Az anyatejet hazánkban is régóta vizsgálják. Például a hatvanas években a hazai anyatej DDT-tartalma (a DDT egy azóta betiltott, szintetikus növényvédő szer) jóval magasabb volt, mint a nyugat-európai átlag. A nyolcvanas évek végére ez a tizedére csökkent, de még így is magasabb, mint a szomszédos országokban. Az utóbbi évek eredményeit viszont nem hozták nyilvánosságra. Talán nem véletlenül…
A csecsemőket és a kisgyerekeket veszélyezteti leginkább, ha nitritekben dús salátát, retket, spenótot, ólomban bővelkedő sárgarépát, netán növényvédő szeres szőlőt, epret kapnak. A kicsik ugyanis, ha megesznek egy almát, a testsúlyukhoz viszonyítva több ételt vesznek magukhoz, mint a felnőttek, s így több méreggel bombázzák a szervezetüket. Az apróságok kedvéért érdemes több pénzt szánni biotermékekre – remélhetőleg azt tényleg nem permetezték.

Tuti a torma
Olykor rovar- és gombaölő szerek maradványait rejtik azok a kívánatos gyümölcsök, amiket éppen az egészséges táplálkozás jegyében fogyasztunk. A mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok laboratóriumai időről időre vizsgálják a kosarunkba kerülő hazai és import zöldség- és gyümölcsféléket. Egy közelmúltban végzett elemzés szerencsére azzal zárult, hogy száz hazai mintából 58-ban nem leltek kimutatható mennyiségű szermaradványt. Minden huszonötödik mintában viszont illegális, azaz nem engedélyezett növényvédő szer nyomaira bukkantak.
A külföldről behozott zöldség- és gyümölcsfélék kétharmadában találtak vegyszert, ráadásul a szemre mutatós áruk 5 százalékát határérték feletti mértékben „dúsították” a növényvédő szerrel. Az olasz fejes salátában, a spanyol és belga paradicsomban, uborkában, az osztrák szamócában mutattak ki legtöbbet a kártevőket elűző anyagokból. Érdekes módon nem a távoli tájakról származó, hanem az Európai Unió országaiból szállított zöldségekben, gyümölcsökben gyűlt össze a legtöbb gomba- és rovarölő szer. A hazai almában, a csemegeszőlőben, a körtében és paprikában kevesebb szermaradványt leltek, mint a külföldiben. A paradicsomról azonban ezt nem mondhatjuk el: közülük rendre a magyarba szorult több vegyszer.
A vizsgálati lajstromban szerepelt egy növény, amelyben sosem leltek permetezőszert. Ez a torma volt – amire azonban sajnos csak ritkán kapnak rá a kisgyerekek...