Jogi esetek

A szomszédviták jellemző oka a telki szolgalom körüli egyet nem értés. Sokan nem tudják ugyanis, hogy ez a jogintézmény több annál, mint hogy nagyvonalúan megengedem a szomszédnak, hogy a telkemen csövet fektessen vagy áthajtsa az állatait. Ez a szemlélet ugyanis megfeledkezik arról, hogy a jó szomszédság és az ehhez tartozó apró szívességek személyhez kötöttek, ellenben az ingatlant adják-veszik.
Van egy ingatlanunk, amelyet pénzszűkébe kerülvén a tulajdonos kettéosztott, oly módon, hogy az út mellett fekvő részre simán be lehetett járni, ellenben a telek másik felén lévő épület teljesen körbezárta az udvart, ezért oda csak az út melletti fél telken keresztül lehetett bemenni. Az úttól távolabb eső részt a tulaj eladta, azzal a kikötéssel, hogy engedi a vevőt gyalog és autóval közlekedni a saját udvarán keresztül. A vevőt nem ejtették a fejére, tudta, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, ezért az adásvételi szerződésbe beleíratta azt is, hogy a másik telek mindenkori tulajdonosa köteles neki „bejárást” biztosítani, akár gyalogosan, akár gépkocsival, kivéve, ha ez bármilyen más módon megoldható.
Az ingatlan eredeti tulajdonosa hamarosan megvált a maradék fél telkétől is, a vevő pedig nem akart tudni a szomszéddal fennálló egyezségről. Olyannyira elmérgesedett a helyzet, hogy az új lakó a telkének határán felhúzott egy jókora kerítést, ezzel teljesen lehetetlenné téve szomszédjának, hogy saját udvarára autóval beálljon. Emberünk először birtokháborításért fordult a jegyzőhöz – az ügy végül a bíróságon kötött ki.
A vevő nagyon elcsodálkozott, hogyan háboríthatta fel a saját birtokán a szomszédját, hiszen ő a telkét csupán körbekerítette. Az ellenfél jogi képviselője azonban hamarosan kikérte a földhivataltól a telek tulajdoni lapját, amelyre az előző adásvételkor bejegyezték az átjárási szolgalmat, pontosan meghatározva azt is, hogyan lehet azzal élni.
A vevő ekkor elővette azt a szerződést, amely a telki szolgalmat létrehozta, és megpróbálta bebizonyítani, hogy a helyzet azóta megváltozott, mivel a szolgalom létesítésekor az ingatlant csak földúton lehetett elérni, de azóta betonút is épült. A szakértők hamar rámutattak arra: ugyan a betonúton csakugyan gyorsabban elérni az ingatlant, de ez nem változtat azon, hogy a szomszéd telke autóval kizárólag az út melletti ingatlanon keresztül közelíthető meg. Ezért a szolgalom fenntartása mellett döntött a bíróság, egyúttal kötelezte az új lakót, hogy a kerítést bontsa le.
Jegyezzük meg, mert fontos: a szolgalom nem személyekhez, hanem ingatlanokhoz kapcsolódik, az átjárási jog éppolyan – esetenként súlyosabb – teher az ingatlanon, mint egy jelzálogjog. Nem árt erre is odafigyelni, amikor a kinézett telek tulajdoni lapját böngésszük.