Teszt-vesz sarok

Hosszú, vérszínűen vörös karmok – az egyik férfi imádja, a másikat a hideg is kirázza a látványtól. A teremtés koronái bizonyára nem is sejtik, hogy ők használtak először körömlakkot – a történészek szerint a fáraók voltak azok, akik aranyszínűre színezték körmeiket, hogy a gazdagságukat mutassák. Egy nő a csábítás fegyvertárában tartja számon e kozmetikai cikket. Igaz, a jóléttel ma is kapcsolatban van a körömlakk – egy használható márkáért nagyjából ötszáz és kétezer forint között kell fizetni.
Tavasszal, ha végre lekerül a kesztyű, előszedhetjük a színes üvegcséket. Ha átütő hatásra vágyunk, válasszunk padlizsánlila árnyalatot. A Rimmel megbízhatónak bizonyult: viszonylag gyorsan száradó, rugalmas bevonatot képzett, s legalább három napig a mosogatást is bírta. Igaz, az üveg felirata öt napot ígért… Rosszabbul jártunk az olcsóbb She márkával, amely már felkenéskor sűrűn összeállt, így a gyors száradásra esélye sem volt. Azt persze előre tudtuk, hogy megszabadulni sem könnyű a sötétlila rétegektől. Használtuk bőven a lemosót, ami viszont – akár a szüntelenül használt lakk – sárgává és töredezetté teszi körmöt.
Ha az ember lánya visszafogottabb hangulatban van, többnyire a francia körömlakkra esküszik. Ilyen készletet télen, leértékelve 1200 forintért vásároltunk az Astortól, s aztán próbálkoztunk kitartóan. A dolog lényege az volna, hogy a köröm vége fehér, a közepe pedig rózsaszínű legyen. Hogy a két színt házilag is sikerüljön felpingálni, segédeszközül ügyes kis matricákat is árulnak. Többször is nekifutottunk, de vállalkozásunk kudarcba fulladt: a színek összefutottak, elkenődtek, mígnem végül sűrű szidalmak közepette egyszerre mostuk le mindkettőt. A lakkok minőségével külön-külön semmi bajunk sem lehetett. Csillogóak, időtállóak. Ha beérjük azzal, hogy egyik héten fehér, a másikon meg rózsaszín körmökkel villogjunk, használjuk bátran. Ha francia „összeállításra” vágyunk, akkor meg forduljunk bizalommal a manikűröshöz…