Teszt-vesz sarok

Akinek nem volt akkora szerencséje, hogy kreol bőrrel szülessen, ilyenkor, tavasszal kénytelen mindenféle praktikát bevetni, hogy ne tűnjön nyúzottnak és sápkórosnak. Első nekifutásra persze a jó öreg Napban bízik az ember, ám miután hirtelen felindulásból vörösre perzselik a kora tavaszi UV-sugarak, más úton próbálkozik. E sorok írója a szoláriumot is kerülgette, mígnem egyik alkalommal bedőlt az „egyet fizet, kettőt éghet” reklámnak, s a kétszer 7 perc alatt olyan fájdalmas égési sérüléseket szenvedett, hogy többé nem feküdt a csövek alá. Az is kevéssé vigasztalta, hogy a divatos kabinokban sütkérező lányokat újabban már „sült egérnek” nevezik, mivel bőrük sötét és ráncos lesz a mesterséges fénytől.
Nem volt hát mit tenni, következtek az addig lenézett önbarnítók, melyek állítólag nádcukorszármazékkal és a málna színét is adó vegyülettel festik meg a bőr felső rétegét. Ha a reklámokban libegő hölgyeknek ezek kölcsönöznek 3-5 óra alatt bronzos bőrpírt, hát lássuk… Elsőként a Sun Solar névre hallgató, kicsiny zacskóba töltött testápolót kentem magamra, melyből mindössze 12 millilitert adtak 200 forintért. A kencefice rikítóan sárga színe kissé riasztott, ám nem kíméltem magam, kipróbáltam. Az átütő hatás első alkalommal elmaradt – talán csak a szeplőim lettek élénkebb színűek. Erre a készítményre többé nem költöttem pénzt, miután kiszámoltam, hogy egy szokásos, 250 milliliteres flakonra való mennyiség 4000 forintba került volna.
Bevetettem viszont a Nivea „Nyári Szépség” nevű, csaknem ezerforintos önbarnítós testápolóját meg a Johnson’s nagyjából hatszáz forintos, hasonló termékét. Ez utóbbi azzal kecsegtetett, hogy éjszaka varázsol barnává, miközben alszom. Hogy a verseny becsületes legyen, egyiket a jobb, másikat a bal lábamon próbáltam. Láss csodát, a második-harmadik napon valóban megváltozott bőröm megszokott habfehér színe. A Johnson’s kicsit rózsaszínesre, a Nivea viszont kissé narancsosabbra színezett, de sebaj. A negyedik-ötödik napon aztán ráébredtem: nem a bronzra, inkább a sárgarépára emlékeztető árnyalatot öltött mindkét lábam. Itt-ott csíkok és foltok emlékeztettek, hogy nem túl egyenletesen kentem fel a krémeket. Addigra már az önbarnítók jellegzetes – sütőtökre hajazó – illatától úgy eltelítődtem, hogy lemondóan hagytam lekopni a „nyári ragyogást”.