Tűnjön el a félelem

A népes Károlyi família tagjai visszatérő alakjai a magyar történelemnek. László grófot diáktársai gúnyolták és becsmérelték az akkoriban árulónak tartott, szatmári békekötő Károlyi Sándor és az őszirózsás forradalomban szerepet vállaló, vörös grófként emlegetett Károlyi Mihály miatt. Gróf Károlyi Sándor egyébként 1711-ben a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződést a Vécsey házban írta alá Szatmárnémetiben, azon a patinás asztalon, amely ma is megtekinthető a fóti Károlyi Galériában.
A Rákosi-rendszerben a Károlyi házaspárt osztályidegennek nyilvánították, munkát nem kaptak. Emigráltak, mert megértették, a cél az arisztokrácia teljes tönkretétele. László gróf tágítja a kört: szerinte Magyarország lakosságának háromnegyedét meghurcolták a szocializmus fél évszázadában. Hiszen végső soron mindegy, hogy a kastélyától vagy a házától, műhelyétől, földjétől fosztották meg jogos tulajdonosát.
Erzsébet asszony mély együttérzéssel szólt szívügyükről, a fóti Károlyi István Gyermekközpont szülők nélkül hánykódó kis lakóiról. A beszélgetés során azonban azt is kifejtették: egyáltalán nem értenek egyet azzal, hogy sok családban a szülők mindent megengednek gyermekeiknek. Azt pedig már szinte abszurdnak tartják, hogy az életben megfáradt, szerencsétlen nagymama kamasz unokáinak rabszolgája legyen. Hol a hajdani családi hierarchia, s miért tűnnek el lassanként a családok? – tették fel a kérdést. S miféle dolog, hogy a pedagógusnak félni kell a diáktól?
Miben bíznak? Csak az okos szó, a szeretet erejében. S legfőbb vágyuk, hogy életünkből tűnjön el a félelem…