Szigorúság

Diákjegyet kér Gyöngyösig, de a marcona sofőr rádörren:
– Hol a diákigazolványod? Hogy képzeled, hogy anélkül adok kedvezményt?!
– Hát, azt a másik táskámban felejtettem… – hebeg a tizenéves megszégyenülten. Majd előkaparássza az összes apróját, ugyanis kénytelen egész jegyet vásárolni. „Szigorú, de becsületes sofőr”, mormogom magamban, bár titkon szánom a kölyköt. Közben sorra kerülök én is: teljes árút kérek, s forintra pontos összeget nyújtok oda.
– Ugye nincs szüksége a jegyre? – kacsint rám a jármű vezetője. Nyájasan somolyog immár, mintha kicserélték volna, s a kétezerből ötszázat visszacsúsztat a tenyerembe. Mire felocsúdnék s kikérném magamnak ezt a sunyiságot, továbbsodor a tömeg. A „törvénytisztelő” buszvezető beindítja a motort, én meg két órán át jegy nélkül bliccelhetek – potom ezerötszáz forintért…