Tudom, honnan jöttem

Nem véletlen, hogy Csézy Erzsébet estélyijét, amiben az Eurovíziós Dalfesztivál belgrádi elődöntőjén lépett színpadra, egy matyó rózsa díszítette. A mezőkövesdi lány nem szeretné elfelejteni, honnan származik, ráadásul a ruhát a városától kapta ajándékba.
– A matyók szurkoltak nekem, magukénak érzik a sikeremet. Számomra fontos, hogy tudjam, honnan származom, hiszen ez a szellemi örökségem. Nagyon sajnálom például azokat, akik nem őrizték meg kapcsolatukat a nagyszüleikkel. Nekem a nagymamám a példaképem, s a szűcsrózsát is ő tervezte a ruhámra – magyarázza az énekesnő, akit egyik pillanatról a másikra tett ismertté a dalverseny.
Az énekesnő felmenői az 1700-as évektől szűcsmesterek voltak, akik gyönyörű bundákat hímeztek. Az énekesnő büszke rá, hogy Kis Jankó Bori, a híres matyó hímzőasszony és mintaíró leszármazottjának vallhatja magát. A családi kötelékek egyébként is fontosak Csézy számára: édesanyja énektanárnő, s ő volt az, aki a lányát zeneóvodába íratta, sőt otthon is kétszólamú dalokat meg kánonokat gyakorolgatott vele.
– Tizennégy évig tanultam énekelni, de végül csak azon a három percen múlik a siker, amíg a színpadon állhatok – így magyarázza, milyen tudatosan és kitartóan készült az Eurovíziós versenyre.  Fegyelmezettsége a legfurcsább helyzetekből is kisegíti. Az első videoklipje 14 órás forgatásának helyszínén például kibírhatatlan hőség volt, a második kis híján tragédiába fulladt: azt tervezték, hogy az énekesnő egy hatalmas akváriumban úszkál, s víz alatti felvételek készülnek róla, az akvárium azonban váratlanul ezer szilánkra durrant szét, szerencsére még azelőtt, hogy ő belemerült volna.
Csézy több okból is fehér hollónak számít a hazai könnyűzenében. Egyrészt azért, mert konzervatóriumot végzett: diplomás ének- és kamaraművésznek mondhatja magát. Másrészt azért, mert eszébe sincs felköltözni a fővárosba. Egyre gyakrabban szólítják ugyan Budapestre a fotózások, forgatások, de mindig „hazaszalad” feltöltődni. Párjával, egyben producerével egy Mezőkövesd melletti falucskában él, Bükkzsércen, ahol a Bükki Nemzeti Park erdőségei meg a dámszarvasok jelentik a meghitt szomszédságot. 
A matyó lányt arra is megtanították otthon, hogy ne szégyellje megfogni a munka végét. Ha kellett, piacra járt virágot meg gyümölcsöt árulni, ha kellett, tyúkot kopasztott. Utóbbit olyan tökélyre vitte, hogy röpke hat perc végzett egy szárnyassal. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy remekül főz – erről a Vidék íze olvasói is meggyőződhetnek, júniusi számunkban ugyanis Csézy áll a grilltűzhely mellé.