Jogi esetek

Emberünk éppen megkezdte jogerős szabadságvesztését a dutyiban. Lezajlott a befogadási eljárás, és ahogy ballagtak a folyosón a kísérő büntetés-végrehajtási őrrel, a fogvatartott azt találta mondani, hogy amennyiben a kísérője őt tettestársával helyezné el közös cellában, akkor „nem lenne hálátlan”. Egyrészt az őrnek vajmi kevés ráhatása volt arra, hogy emberünk melyik cellába kerül, másrészt egy rabtárs még meg is hallotta az ominózus kijelentést, sőt azt a b.v. őr is jelentette feletteseinek – mindez elég volt ahhoz, hogy a rab ellen új büntetőeljárás induljon, ezúttal hivatali vesztegetés miatt.
Ezt a bűncselekményt az követi el, aki hivatalos személy működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér. A büntetés-végrehajtási intézet azt a kijelentést, hogy a rab „nem lesz hálátlan”, úgy értelmezte, hogy előnyt ígért az őrnek arra az esetre, ha az neki kedvezően dönt. Ez ellen a fogvatartott ügyvédje mindjárt három ellenérvet is fel tudott hozni. Először is a rabnak – frissen bekasztlizott illetőként – semmije nem volt, amivel előnyt nyújthatott volna, ő a kijelentését úgy értette, hogy majd jól viselkedik, megadja az őrnek a tiszteletet. Másrészt az őr eleve nem is tudott volna segíteni emberünkön. Harmadrészt annak a kijelentésnek, hogy „nem leszek hálátlan”, nincsen konkrét tartalma, márpedig a vesztegetés esetében az ígért előnynek valami konkrét, jó dolognak kell lennie.
Az ügyész úgy vélte, az a tény, hogy a rab olyasvalakit akart befolyásolni, aki nem is volt jogosult reá kedvező döntést hozni, nem jelenti azt, hogy a bűncselekményt nem valósította meg, legfeljebb azt, hogy ügyetlenül. Az a kijelentés, hogy „nem leszek hálátlan”, igenis kellően konkrét az adott körülmények között.
A bíróság úgy értékelte, hogy a citált kifejezés túlságosan általános, mert bár önmagában jelzi ugyan a hajlandóságot akár jogtalan előny nyújtására is, a bűncselekmény megállapításához azonban ennyi kevés. Ezért a fogvatartottat a vád alól felmentették.