Macskafogó

Csakhogy: visszafelé már nem megy a dolog. Az éjjel merész ragadozó bátorsága reggelre odavész, és tétovaságának hajnali ötkor hangos nyávogással ad hangot. A gazda erre felserken, leszökell az udvarra, és kísérletet tesz arra, hogy a társasház közösségének ébredése előtt becserkéssze az állatot. Ha ugyanis nem sikerül, nagy az esélye, hogy a cica ismét beugrik valamelyik földszinti nyitott ablakon, s a konyhaasztalon landol. Az eseményből pedig a lakógyűlés egyik napirendi pontja lesz. Csak az tudja, miről beszélek, aki hajkurászott már cicát pitymallatkor. A macska nem kutya – nem jön tehát lábhoz, sőt… Ha kergetjük, menekül, például a pince pókhálós mélyére. A reggel legkínosabb jelenete nagyjából fél hatkor várható, mikor a ház lakói munkába indulnak. „Mi a baj a cicussal?” – érdeklődnek barátian a szakik. „Csak levegőzünk” – felelem lazán, s fel sem merek pillantani a fenyőfa magasában kuporgó macskára.