Forrósodó meleghullám

Míg a középkorban bűnnek tekintették, a felvilágosodás már „csak” betegséget látott a homoszexualitásban. Manapság viszont nem számít rendellenességnek, legfeljebb kisebbségi megnyilvánulásnak – magyarázza Molnár Tamás szexuálpszichológus. A lélek legtitkosabb bugyraiba leásó pszichiáter, Sigmund Freud még úgy tekintett a melegekre, mint nemi fejlődésükben megmaradt áldozatokra, az 1970-es években azonban kimondták az orvosok, hogy a másságot nem tekintik lelki kórképnek. A formabontó párválasztás mégis heves ellenérzést kelt.
Miközben a hétköznapi ember berzenkedik e kéretlen kitárulkozástól, egyre több film szól a férfiak közt szövődő románc titkairól. Ha például szeretnénk tudni, mi történik két cowboy közt „túl a barátságon”, elég megnéznünk a Brokeback mountain című mozit, ami két éve Oscar- és Golden Globe-díjesőben fürdött. A sztori finoman aktuális: a rámenős, lekezelő, karrierista nők lasszójából a két legény csak úgy csúszhat ki, hogy horgászás ürügyén eliszkolnak a világ elől, és végül összebújnak egy sátorban, ügyet se vetve a fickándozó halakra…
Hogy mitől vonzódik valaki a saját neméhez? A stockholmi Karolinska Egyetem legújabb ikerkutatási eredménye csírájában fojtja el azokat a feltételezéseket, miszerint egyetlen gént vagy egyetlen környezeti hatást tehetünk felelőssé a homoszexualitás kialakulásáért – a kettő együttesen vezethet a másságig. Az arány azonban jelenleg a környezet felé billen el: a külvilág ingerei inkább befolyásolják szexuális vonzalmunkat, mint az öröklődés.
Molnár Tamás lélekgyógyász tapasztalatai szintén ezt a tételt erősítik. Ha például egy ifjú az ókori Görögországban élt, azt fogadta el természetesnek, mi több, eszményinek, hogy a fiatal fiúkat házasodásuk előtt idősebb férfiak avassák be. Meghatározó, hogy mihez, illetve kihez fűződnek a kamasz első szexuális élményei. Ha a vágy ébredésekor egy hasonló nemű hozta izgalomba, ez a hatás könnyen bevésődhet, s meghatározhatja a nemi irányultságát.
Száz emberből legalább öt a melegek és leszbikusok társadalmát gyarapítja. Akadnak azonban átmenetek: megesik, hogy egy tisztes családapa később irányt vált, s inkább a férfiak társaságában lel élvezetet. A homoerotikus késztetés gyakran rejtett, titkolt marad, ám ha egy siheder szexuális fantáziáiban a hozzá közel álló fiúk képét idézi fel és attól gerjed be, az irányultsága valószínűleg a saját neméhez tereli.
Érdekes módon a társadalom kevésbé veti meg a leszbikus párokat, mi több, a férfiak egyenesen izgalmasnak találják az egymást kényeztető hölgyek látványát. Talán ez azért alakult így, mert a barátnők közti intimitás megengedettebb, a lányok minden hátsó szándék nélkül átölelhetik, megpuszilhatják egymást. Ráadásul a női szerelem rejtettebb, nem olyan „drámai”, mint az uraké.
Vajon miért van szükségük a melegeknek és transzvesztitáknak arra, hogy felvonuláson fitogtassák eltérő párválasztási, netán öltözködési szokásaikat? Molnár Tamás szerint az átlagemberek rendszerint előítélettel, sőt utálattal fordulnak a homoszexuálisok felé. Sokan közülük ezért bujkálnak, szégyenkeznek. A melegekből épp a megvetés váltja ki, hogy olykor provokatív módon tárják a világ elé másságukat, véli a lélekgyógyász.
Ez tehát egy kölcsönös játszma. Ha nem dobálnák meg őket, talán ki se mennének az utcára…