Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam

Ezt az öt szót kerestem. Hiszen arról szól, amiről én is szólni szeretnék, vagyis, hogy kutyatársunkért felelősséggel tartozunk, amíg csak él. Amikor őstörténetünk elején összeakadtunk, hogy együtt induljunk el a több tízezer év óta tartó utunkra, ő, feladva az Ősi Törvényt, minket, az embert választotta társául, mindent odahagyott, csak hogy velünk élhessen.)
Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam – mondja a róka a kis hercegnek, akivel sajnos nem játszhat, mert még nincs megszelídítve… Sőt, óva is inti az esetleg elhamarkodott lépéstől: – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra… Légy szíves, szelídíts meg!

– Kész örömest – mondta a kis herceg –, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan?
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
(Igen, így kellene. Mindennap egy kicsit közelebb ülni hozzájuk…)
– Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.
(Most meg mintha a föltétlen bizalomról szólna…)
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. (…) És az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

(Barátaim, olvassátok A kis herceget. De legalább a Kutyapostát…)