Jogi esetek

Rovatunkban már több esetből is kiderült, hogy a jog nem az elesettek vagy az igazság, hanem az előrelátók, óvatosak és tájékozottak oldalán áll. Heti (szomorkás) esetünk is ezt mutatja be.
Egy család kölcsönből vett házat, amit nem tudtak fizetni, ráadásul menet közben egyéb adósságokat is felhalmoztak. Ebből csak egy kiút látszott: ha sikerül valahonnan további hitelhez jutni. Akadt is jelentkező: kétmillió forintot adott, három hónapra, havi huszonkét százalékos kamatra. Ráadásul a házat előre a nevére kellett íratni, vagyis adásvételi szerződéssel, nyolcmillió forintos ár megnevezésével papíron megvásárolta a házat. Ugyanakkor a szerződésben szerepelt viszszavásárlási jog, vagyis amennyiben az adósok fizetnek, visszakapják az ingatlant.
Nem fizettek, a hitelező megtartotta a házat, mire az adósok megtámadták a szerződést a bíróságon, mondván: az adásvételi szerződés színlelt volt, valójában ők egy kölcsönszerződést kötöttek, ráadásul nem is nyolcmillióról, csak kettőről. Az elsőfokú bíróság úgy vélte, hogy ugyan a szerződés nem volt színlelt, mert adásvételi szerződéssel kölcsönszerződést biztosítani bevett szokás, ellenben a kontraktus mégis semmis, mert uzsorásszerződés: a másik fél helyzetének kihasználásával a hitelező aránytalanul magas előnyt – kamatot – kötött ki magának.
Másodfokon a bíróság arra jutott, hogy ugyan a szerződés nem színlelt, az uzsora viszont megállna, csakhogy az sajnos nem szerepelt a felperesek keresetében, ezért nem is lehet figyelembe venni.
A Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a másodfok véleményét, mégis az uzsorásnak adott igazat. A semmisséget, ha észleli, a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a felek keresetükben hivatkoztak-e rá. Ámde bizonyítani akkor is muszáj. Az adós nem tudta bizonyítani, hogy mennyi pénzt vett át, mekkora kamatot szabott a hitelező – így azt sem, hogy aránytalanul nagy előnyhöz kötötte a szerződés megkötését. Még ha sikerülne is bizonyítani a szerződés uzsorás jellegét, akkor is csak a kiemelt kamatról szóló rész lenne semmis, nem az egész – vagyis a ház mindenképpen az uzsorásé marad, hiszen a normális mértékű kamattal ellátott hitelt sem tudták az adósok megfizetni.