Jogi esetek

Emberünk egy bútoripari vállalkozásnál dolgozott, ő szerelte össze a méretre vágott bútorlapokat. Egyik nap főnöke, a műszakvezető felszólította, hogy vigyen át faanyagot a szomszédos vállalkozás telephelyére, itt igazították méretre ugyanis a bútorlapokat, mert erre való gépe a munkáltatónak nem volt. A férfi itt elkezdte használni a masinát, amit a műszakvezető hallgatólagosan tudomásul vett, emberünk pedig addig fűrészelt, míg le nem fűrészelte kettő darab ujját is.
Az ilyesmit üzemi balesetnek hívja a jogászok szája, a Munka törvénykönyvének vonatkozó szabályai szerint a munkáltató köteles megfizetni a munkavégzéssel összefüggésben a munkavállalót ért kárt, ha nem menti ki magát valahogyan – bizonyítja például, hogy működési körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt történt baleset, vagy kiderül, hogy a munkavállaló maga okozta a kárt magának. Jelen esetben működési körön kívül eső, elháríthatatlan okról nem lehetett beszélni, maradt a saját közrehatás kérdése.
A szomszéd vállalkozás gépeit szabályszerűen úgy lehetett használni, hogy erre a vállalkozások vezetői eseti engedélyt adtak, de az általános gyakorlat nem ez volt. Ugyanakkor a műszakvezető nem adott kifejezett utasítást a munkavállalónak, hogy fűrészeljen, tehát bizonyos szempontból lehetett úgy tekinteni, hogy a férfi a megfelelő engedélyek hiányában, utasítás nélkül kezdett használni egy gépet, amelyet nem ismert, és amelyen nem volt megfelelő védőfelszerelés sem. Csakhogy a műszakvezető hallgatólagosan tudomásul vette ezt. Tudta, hogy az alkalmazott nem ismeri a masinát, nem részesült azzal kapcsolatos munkavédelmi oktatásban. Később sem küldött oda senkit, aki figyelmeztethette volna a munkavállalót, hogy a gépen nincs védőfelszerelés. Ilyen módon a munkáltatónak is volt felelőssége a bekövetkezett balesetben.
A bíróság úgy döntött, hogy a kárt meg kell osztani a felek között: a férfi valóban közrehatott, de alapvetően mégis a munkáltatónak kell állnia cechet. Így a kár hetven százalékát a vállalkozásnak meg kell térítenie; a maradék harminc a munkavállaló terhén marad.