Kutyák és a tűzijáték

(Mert itt a „100-as szabály” dönt életről-halálról: ha jön egy új kutya, egy másiknak bizony el kell távoznia…)
Sokszor elmondtuk – már a Kutyapostás is, többedszer –, hogy évente kétszer tessenek különös figyelemmel ügyelni négylábú barátainkra: ez a két nap szilveszter és augusztus 20-a. Amelyek nekünk ünnepnapok, kutyáinknak viszont egészen biztosan az év legszomorúbb napjai: egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a rájuk zúduló robbanások hangjával. Százezer éves páni félelem öröklődik génjeikben az égi villámlások okozta fény- és hangrobbanások miatt, a rettegésre ilyenkor egyetlen válasz létezik: a menekülés. Át a kerítésen, hegynek föl, völgynek le – mindegy, csak el onnan, ahol dörög és villámlik az ég. És mivel az ég mindenfelé dörög és villámlik, a menekülésnek sincs határa: a megrémült állat képes tíz kilométereket is kifutni a világból, hogy másnap aztán egy számára tökéletesen ismeretlen helyen találja magát.
Valamivel jobb, ha ilyenkor bezárjuk valahová a kutyát, de ez csak félmegoldás, mert páni félelmével továbbra is egyedül hagytuk, s megjósolhatatlan, hogy menekülése közben mi mindenre lesz, lehet képes…

A leghelyesebb, ha ezen a két napon vele vagyunk. A Kutyapostás nem szeretne dicsekedni, de a mostani augusztus 20-án azt hiszi, feltalálta a megoldást. Azt már korábban észrevettem, hogy a tévéből érkező hangokra – legyen az akár ugatás, akár tűzijáték – Simonka egyáltalán nem reagál, ezért bekapcsoltam a tűzijáték közvetítését, s az átlagnál egy kicsivel feljebb tekertem a hangot. Simonka szokásos helyén, a tévé előtt feküdt, amikor beindult az őrület, ám ezúttal fel sem emelte a fejét. Olykor-olykor azért gyanakodva felnézett, láthatóan valami nem tetszhetett neki – gondolom, a nyitott ajtón az ő fülei számára mégiscsak beszűrődhetett némi eredeti durranás is –, ilyenkor gondterhelten körülnézett, de aztán mégiscsak úgy ítélhette meg, biztosan rosszul hallott…

Így aztán augusztus 20-a gond nélkül lezajlott minálunk. A találmányt továbbfejlesztve üzenném a környékünkön lakó elmebeteg újgazdagoknak, akik szilveszter és augusztus 20-a között, mellett és után is rendszeres házi tűzijátékokat tartanak, hogy vegyék fel bárgyú vidámkodásukat, küldjék el a kazettát a „műsor” pontos időpontjával együtt, hogy így tehessem „halhatatlanná” őket…

Szücs Gábor