Sírok, feliratok

És írtam arról is, hogy ez a fajta kilőhetnékje a puskás embernek, ugyan valamelyest finomítva, de még ma is létezik… Többször is beszámoltunk már ilyesfajta gyilkosságokról. Íme a legújabb eset.

A jászboldogházi földtulajdonosok vadásztársaságának vadászmestere (!) több arrafele található tanyán kilőtte a kutyákat. Mivel a négylábúak a jelenleg hatályos „védelmi övezeten” belül voltak, vagyis 500 méterre sem hagyták el a tanyát, a vadászmester ügyes megoldást választva betette a meglőtt kutyákat egy zsákba, s arrébb hurcolta őket. A történtekről fotó is készült, s a jászberényi rendőrkapitányság vizsgálatot indított. Híreink szerint a vadászmester (?) puskáját már elvették, reméljük, hogy mind a büntető-, mind az ez után következő polgári, kártérítési perek ítéletei egyszer, s mindenkorra elveszik a kedvét mindenkinek az ilyesfajta vadászatoktól!

„Itt nyugszik Homoki Fickó! Élt 11 évet, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hűséges házőrző voltál, aki szívemben örökké élni fog. Enni, inni mindig eleget kaptál, soha nem koplaltál, szidást és verést soha nem kaptál, de szeretetet annál inkább. Isten veled, hűséges jó barát. Kutyatársaid juttattak az ebek mennyországába, szomorúság és fájdalom, kinek a szeretett kutyáját fedi sírhalom.”

A szomorú sírfeliratot Homoki Gáborné küldte el, Komádiból. Fickó kutyáját siratja, aki egy tüzelési időszakban ugrott át a kerítésen, s tűnt el napokra. Amikor hazajött, csupa vér volt, sebeit a kutyalányokért folytatott csatákban szerezhette. Nem használt az injekció sem – írja a 74 éves asszony –, csak nyüszített, és kereste a helyét, ahol meghalhat. „És amikor megtalálta, lefeküdt, megnyalta a kezem, még egyszer rámnézett, aztán egyet nyikkantott, és kimúlt. Eltemettem a kertbe, s ezt a sírfeliratot csináltam neki, amit elküldtem” – fejeződik be a levél.

S úgy látszik, ez a hét már csak ilyen: ugyancsak bajban lehet Raboczki Jánosné (ha ugyan jól olvasom a nevét) adonyi olvasónk, akinek öt kutyája van (ha ugyan jól olvasom), de úgy látszik, valamiért el akarja ajándékozni őket (vagy csak a két lányt – ha ugyan jól olvasom). „Ha lehet, megkérem Önt, tegye a Kutyapostába, hogy szívesen bárkinek odaadom őket, puli és tacskó keverék Lujza és Dézi, a színük fekete, ingyen elvihetők, ne a sintér vigye el őket.”

Szomorú levelek, szomorú hírek – szomorú ez az egész élet.