Kutyák a társadalomban

Az elmúlt héten ott hagytuk abba, hogy sok országban a kutyákat gazdáik bevihetik üzletbe, bankba, étterembe, miközben Magyarországon az „ebek” legfeljebb ha tömegközlekedési eszközre szállhatnak föl, s bár vannak már állatbarát szálláshelyek is, de mégis messze vagyunk a külföldi gyakorlattól.

Család-otthonSzücs Gábor2008. 09. 19. péntek2008. 09. 19.
Kutyák a társadalomban

S azt is elmondtuk, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatásához szemléletformálásra lenne szükség: változtatni kell az állatokat ellenzők gondolkodásán épp úgy, mint az állattartók viselkedésén. Mert közös célunk lehetne, hogy négylábú társaink olyan körülmények között éljenek, ahol megtanulják az alapvető viselkedési normákat.

Ma már erre adottak a lehetőségek: egyre nő a szakirodalom – itt van mindjárt a Kutyaposta is… –, a kutyaóvodák, kutyaiskolák, kutyatrénerek is egyre elterjedtebbek. Az évente megrendezett Tappancs Állatfesztivál például jó példa arra, hogy valóban lehet kutyával, sőt, sok kutyával is kulturáltan megjelenni, szórakozni. Ezen a rendezvényen az összes program azt a célt szolgálja, hogy kipróbálhassuk kutyáink képességeit, és gyakorolhassuk kutyánkkal a közösségben elvárt viselkedést.

Idén július 20-án tartották a VII. Tappancs Állatfesztivált, ahol a kutyás futáson túl számos kutyás sportot mutattak be. Ilyen volt például az agility, ahol a gazdának és a kutyának is ugyanúgy teljesíteni kell a pályát, mindkettőjüknek egyformán meg kell dolgozniuk a sikerért, legyen az a szánhúzás vagy a dog dancing (kutyás tánc). Ezek a sportok, ha furcsának is tűnnek első látásra, elősegítik a gazda és kutyája közti kapcsolat erősödését, segítenek a kutya nagy mozgásigényének kielégítésében, s nem utolsósorban kialakítják a kutyában a fegyelmezett viselkedést. A mozgás mellett minden kutyának szüksége van feladatokra is: szeretnek a gazdával együtt dolgozni, teljesíteni, sikereket elérni, a közös munka során a gazda-kutya kapcsolat is erősödik.

Azt azonban tudni kell, hogy a kutyanevelés nem azonos az erőszakos módszerek alkalmazásával. A nevelés eszköze nem a verés, a büntetés, hanem inkább a dicséret, a pozitív megerősítés, legfeljebb a dicséret megvonása. Sokakban él még az az elképzelés, hogy a kutyákat szöges nyakörvvel, esetleg szíjjal-bottal kell „idomítani”, majd így megtanulják, „hol a helyük”. Valójában ilyen módszerekkel csak a kutya bizalmát lehet elveszteni. Ha valaki nem képes nagy testű kutyáját más módon kordában tartani, az jobban teszi, ha nem tart ilyen állatot.

Még egyszer: a kutya elfogadottabb társadalmi beilleszkedéséhez egyaránt szükséges a gazda felelősségtudatának és az ellenzők szemléletének a változása. Előttünk az út – induljunk el közösen rajta!
 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek