Magyaros pöttyök

Most sem tettem másképp. Az illatozó káposztás már messziről odacsalogatott, de valamelyik édesre is fentem a fogam. Ahogy szemügyre vettem a kínálatot, kis táblára figyeltem fel. Filctollal gondosan rajzolt betűkkel a következő feliratot olvashattam a rétesbolt falán: „Tájékoztatjuk kedves vevőinket, hogy a meggyes-túrós meggyet, a barackos-túrós barackot, az almás-meggyes meggyet, a szilvás-meggyes szilvát nem nagy mennyiségben, hanem csak pöttyökben tartalmaz. Utólagos reklamációt nem fogadunk el.”
Csettintettem: lám, ez az igazi hazai virtus. Más népek biztos azt pingálták volna ki, hogy az ő rétesük a legkiválóbb, s abba bizony bőséggel pakoltak minden földi jóból. Mi azonban büszkén vállaljuk, hogy spórolunk a vásárló hasán. A csarnokban kínált rétes egyébként remek volt – s lám, mégis sikerült rossz ízt csempészni az ember szájába. Angolul is kiírták a tájékoztatást, de csak annyit: reklamációnak helye nincs. Hát tényleg nincs...