Pattanj óriáskerekűre!

Mindig is különc figura volt. Ha úgy tetszik: csodabogár. Nem mondom, hogy stílusával mindenkit levesz a lábáról, de akit közel enged magához, annak szívesen beszél a mániáiról. A kecskeméti Leskowsky Albertről van szó, akinek sosem volt eseménytelen az élete. A hatvanas években például egészen Rostockig zarándokolt, hogy hajóépítői tanulmányokat folytasson. Nagy bátorság volt ez részéről, mivel technikai érdeklődését mindössze a televízióból bálványként imádott Öveges profeszszornak köszönhette, egyéb alapja nem is nagyon lehetett a hajóépítői pálya iránti vonzódásának. Aztán lelepleződött: igazi vágya egy tengeri utazás volt, csakhogy azokban az időkben a keletnémet határőrzők ébersége miatt ezt nem lehetett valóra váltani.
Majd Berlin felé vette az irányt. Ugyanazon a repülőn utazott a legendás Illés zenekar is, neki Illés Lajos mellé szólt a jegye. Csakhogy a köd miatt Prágában szállt le a gép, veszélybe sodorva ezzel az együttes berlini fellépését. Leskowsky bedobta németnyelv-tudását, elintézte, hogy különgépet küldjenek a zenészekért. Szörényiék csak ámultak a fiatalember szervezőkészségén, és rögtön maguk mellé is vették. Ettől kezdve két éven át ő kísérte a zenekart NDK-beli turnéin. Amikor ennek vége lett, visszament Rostockba, de már nem a hajók, hanem a hangszerek miatt. Egy idős profeszszortól hangszertörténetet és hangszerkészítést tanult. Idehaza aztán kamatoztatni akarta tudását, neki is vágott az alföldi rónaságnak, hátha nem késő még összegyűjteni a padlásokon porosodó hangszereket. Az öregek közben megállás nélkül meséltek, így történeti vonatkozásban is egyre alaposabb lett a kép. Leskowsky Albert megszállottságának és kitartásának köszönhetően a hetvenes évek közepén létrejött a hangszertörténeti múzeum, ahol persze nemcsak népi emlékek sorakoznak, hanem a világ minden tájáról begyűjtött egzotikus és különleges hangszerek is.
A hangász természetesen maga is készít abszurd szerkezeteket, például összecsukható vadászkürtöt gégecsőből és konyhai tölcsérből, konstruktivista trombitát esőcsatornából, mosófazékból kialakított felfújható dobot és húsz-egynéhány csengővel megbolondított biciklifont. A különböző tévéműsorok előszeretettel mutatták be a furcsaságokat és rekordokat, Fábry Sándor Dizájn Centerében is többször feltűnt már a kecskeméti csodabogár. Akinek az utóbbi években újabb mániája lett: régi kerékpárokat gyűjt.
Először egy darabjaira szétesett bringa került elő. Mivel megvolt minden alkatrésze, összeszerelték. Vétek lett volna kidobni – s ennek szellemében aztán szép sorban jött is a többi. Köztük egy II. világháború előtti bicikli, amit Weiss Manfréd csepeli gyárában készítettek. Ettől kezdve végképp nem volt megállás. Szomszédok, barátok, ismerősök, kereskedők szóltak Leskowskynak, ha tudomásukra jutott, hogy valahol, valakinek tulajdonában van egy régi kerékpár. És egyszer csak megérkezett az első velocipéd is – ami teljesen lenyűgözte.
Nyugaton hihetetlen kultusza van ma is az óriáskerekűnek. Klubtag csak úgy lehet valaki, ha eredeti velocipéddel rendelkezik. Az pedig nem olcsó mulatság, hazai viszonylatban  százezreket kóstál. Különösen az 1800-as évek közepéről származó, fából készült jármű. Ezek szinte csak múzeumban találhatók, magánkézben legfeljebb másolat van. Leskowsky Albert is inkább csak retrógépeket birtokol – azokból mindjárt nyolcat –, de ez egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy mániájának éljen. Megismerkedett a szlovák hagyományápolókkal, aztán felbukkantak a németek is, ő pedig a svájciaknál nézett körül. Létrejött az első velocipédtalálkozó, előbb Kecskeméten, majd Kiskunhalason tartottak bemutatókat. Budapest és Baja tengelyében kialakult egy baráti kör, tíz-tizenöt megszállott biciklista jár össze rendszeresen. Van köztük világbajnok, akrobata, tervező-építő és gyűjtő. A nagykőrösi Kóra Sándor naponta közlekedik az óriáskerekűvel, ha felpattan a nyeregbe, képes ötven kilométert is kerekezni, ami pedig nem akármilyen teljesítmény.
Méretes járgányával Leskowsky is feltűnik néha a kecskeméti utcákon, akad is csodálója szép számmal. Menet közben azon gondolkodik, mivel bővíthetné gyűjteményét. Nemrég hallott arról, hogy a II. világháborúban létezett egy kerékpáros zászlóalj Kiskunhalason, s elhatározta, hogy felkutatja a tárgyi emlékeit. Aztán a rendőrkerékpárokból is érdemes lenne néhányat beszerezni… Biztos vagyok benne, hogy legközelebbi találkozásunkkor ezeket is megmutatja.
Mondom én, hogy csodabogár.