Üvegbe zárt életek

Vagy azért iszom, mert szomjas vagyok, vagy azért, hogy később ne legyek az – a főként búcsúkban árult fatábla felirata bármilyen szellemes, a helyzet azért nem ilyen egyszerű. Aki ezt írta, már-már az alkoholizmusról mesél.
Az alkoholisták többsége – legyen az akár férfi, akár nő – békés, barátságos, konfliktusoktól mentes világban szeretne élni. A gond az, hogy esetükben ilyen idilli világ nem létezik, ezért azt a problémák elkerülésével próbálják megteremteni. Hogy kellemetlen érzéseiktől megszabaduljanak, hogy a nyomás alól mentesülve ellazuljanak, hogy könnyebben szót értsenek a környezetükkel, hogy félelmeiket és tehetetlenségüket leplezzék – isznak. Újra és újra, egyre többet. Mígnem önkontrolljukat elveszítve képtelenek lesznek arra, hogy az akaratukkal szabadon rendelkezzenek. Az alkoholista tehát nem más, mint a szabadságától saját maga által megfosztott ember.
A férfiak italozásán valahogy mindig könnyebben túllépünk. Nem így a nőknél! A rendszerváltás óta megduplázódott az alkoholista nők száma, ami azt jelenti, hogy a hatszázezerre becsült magyar alkoholista egyharmada hölgy. Korábban csak minden ötödik-hatodik nagyivó került ki a gyengébbik nem soraiból.
A tapasztalatok szerint az indíttatás és az ivási szokások eltérők a két nem között. A férfiak sokszor a rituálé miatt isznak, bármilyen italfélét – a nők ezzel szemben a gyors lazító hatást keresik, ezért általában tömény pálinkákat kortyolnak. A hölgyek közt menő a rum; szóba jöhet ugyan a sör is, de azt rendszerint gyógyszerrel kombinálják.
A nők leggyakrabban érzelmi okok miatt isznak: a magány, a társ, a gyerek, a szülő elvesztése, a válás vagy a társas magány miatt, ami rosszabb az egyedüllétnél – magyarázza Szirmák Eszter, lapunk háziorvosa. További kiváltó ok lehet például a gyerek születése – az anyuka úgy érzi a gyes alatt: ő egész nap robotol, de vele senki sem törődik. Pláne, ha a férfi el is hidegül tőle. Vízválasztók a negyvenes-ötvenes évek is, amikor a gyerekek már kirepülnek otthonról, és a szülők egyedül maradnak – együtt, de cél nélkül, végtelenül magányosan. Nem ritka, hogy a nők a családjukban vagy a munkahelyükön mártírszerepet vállalnak fel, és ettől depressziós, szorongásos állapotba kerülnek, amiből az italhoz menekülnek.
Míg a férfiakat az anyagi csőd, a munkahely elvesztése könnyen az ital fogságába sodorja, addig a nők vészhelyzetekben nagyon is helytállnak. Ilyenkor még inkább összeszedik magukat, hogy mielőbb újra talpra állhassanak.
A nők általában „halkan ketyegő alkoholbombák”, akik nem balhéznak, „csak” szép lassan elemésztik magukat. Az ivástól és a bánattól együttesen. „Én azért iszom, hogy felejtsek. Hogy mit? Azt, hogy szégyellem magam” – az orvosok gyakran hallják ezt magyarázatképpen. Mert a nőkben ott munkál a szégyenérzet, bűntudatuk van, és mindettől negatívan gondolkodnak magukról. Vergődnek a maguk zsákutcájában, mert a környezetük nehezebben bocsátja meg az ivászatot egy nőnek, mint egy férfinak.
A családban még inkább így van. A pszichológusok megfigyelték: ha az anya alkoholista, akkor inkább a fiúgyermekek, ha az apa iszik, a lányok sérülnek. Ha italról van szó, a gyerekek sokkal elnézőbbek az apával szemben.
Az anyának nincs bocsánat.