Eldobható házasság

Bizony, az ember rettenetesen fél egyedül maradni, kell neki egy életszövetséges – ezt nem tagadta a lélekgyógyász. Mégis kudarcról kudarcra bukdácsolunk a párkapcsolatok történetében. Nem vált be se a matriarchátus, amivel a görög amazonok kísérleteztek, se a nyitott házasság, sem pedig a hippik kommunája. A halálosnak induló, ám háborúságba torkolló szerelmek éppúgy nem hoztak megnyugtató megoldást, mint a józan érdekházasságok. Ám egyfolytában kísérletezünk, mert a szerzés és birtoklás ösztöne hajt.
Kérdés persze, hogy mit szeretnénk birtokolni és meddig. A bölcselő Hamvas Béla úgy látta, szerzési vágyunk folyton az élet kellékeire – a tágasabb lakásra, még elegánsabb autóra – irányul, s e hajsza közben nincs időnk a lényegre, azaz elfelejtünk élni.
Egy-két generációval ezelőtt még a tartós holmik jelentették a minőséget – magyarázta Popper Péter. Egy kézzel varrott borjúbőr cipőt tizenöt évig hordtak, és a házasságok holtig tartottak. Ma egy lábbeli legfeljebb egy-két szezont bír ki, aztán repül a kukába. S bizony, egy párkapcsolattól se reméljük, hogy életünk végéig kihúzza.
Ám vajon jó-e, ha sírig tartó házasságba erőltetjük magunkat? A pszichológus megsúgja: ne higygyünk a hazug frázisoknak, a szerelem nem mindig alakul szeretetté, sőt… A szerelmi szenvedély egy nagy színjáték, melyben az összes erotikus fantáziánkat rávetítjük a másikra. S közben azt sem tudjuk, valójában kivel élünk. Ha felszáll a lila köd, akkor meg gyilkos háborút viselünk a válóperes ügyvédnél. A párok akkor döntenek jól, ha addig maradnak együtt, amíg érzelmileg kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, amíg egyfelé vezet az útjuk, amíg van mondanivalójuk egymásnak. Aztán már úgyis csak a közös pokol marad…
Szintén hazugság, hogy a boldog kapcsolatban élőknek nincs titkuk egymás előtt. Popper bizonyos benne: az igazság kimondása olykor pusztító, romboló lehet. – Nincs jogom rá, hogy az életem összes terhét, nyűgét és bűnét a másik nyakába zúdítsam. Nyugodtan őrizgessem csak a titkaimat – fogalmazott a lélekgyógyász.
Csakhogy az sem mindegy, mikor hallgatunk mélyen és mikor terítjük ki a lapjainkat. Ha például a mintaférj egy külföldi konferencián félrelép egy pincérnővel, fölösleges otthon meggyónnia bűnét. Ám ha beleszeret valakibe, arról már illik tudósítania a feleségét. Ugyancsak kötelező vallani, ha rajtakapták a félrelépésen. Nem is érdemes kísérletezni a kabarétréfákból ismert mondattal: „Drágám, félreérted a helyzetet…