Lecke után egy feles

 Nyáron végre találtam egy ilyen helyet. Fiatalos, nem túl füstös, és csak ritkán támasztják a pultot merev részegek. Csodálkoztam ugyan, honnan telik nekik zenegépre meg felújításra, ha ilyen gyér a forgalom.
Szeptemberben aztán megtudtam. Az ajtót nem lehetett kinyitni, akkora tumultus fogadott, a cigarettafüsttől egykori bagós létemre is heveny nikotinmérgezést kaptam. Üres hely sehol, az asztalokon sörök, felesek nagy tömegben. Hogy lehet ez, hiszen hétköznap van, este hét óra? – töprengtem. Aztán rájöttem: a közeli középiskolai kollégiumok népe foglalta vissza az ivót a vakáció után. Leckeírás után, a délutáni kimenő alatt lazítanak egyet: benyomnak egy-két korsóval, és békésebben szundítják át az éjszakát. Dohoghatok magamban, hogy kiskorúakat ki sem szolgálhatnának, meg hogy azért van kis hazánkban egymillió alkoholista, mert már a serdületlenek is így alapoznak.
Ám tenni csak egyet tehetek: gyorsan kifordulok a kricsmiből. S aztán visszajövök az őszi szünet alatt, akkor alig lézeng majd vendég…