Lekvártündér

Reggel buszra szállt, és irány a szülőfaluja, ahol a mama kertjében kiásta a krumplit, elvermelte a zöldséget, és leszedte az összes besztercei szilvát. Sőt, végigjárta a környék elvadult, gazdátlan részeit is, ahol a szilvafák alját ugyan kipucolták a cefrevadászok, de maradt azért még gyümölcs a fákon is. Tündi gyűjtött, cipekedett, majd az udvaron két üstben váltva főzte a szilvát, lett is belőle hatvan liter. Hagyott a mamának valamennyit a kőttes buktákba, a többit meg hazahozta a falujába, és a literes üvegekbe kiporciózott lekvárt úgy vették tőle ezer forintért, mint a cukrot – pedig nem volt abban egy szem cukor se. Sajnos lemaradtam róla, de megígérte, amint betakarítja a saját kertjét is, hoz egy üveggel a mamától, ha már úgy szeretem a szilvalekváros kenyeret. Meg a leleményes, életrevaló embereket.