Megpróbáltatások naplója II.

Augusztus 5. kedd
Nagyon határozottak és ügyesek vagyunk. Mindent ketten csinálunk, nem akarom, hogy segítsenek. Éjjel többször felkelek, mire bejön a nővér, már túl vagyunk a mérésen. Lassan megnyugszom, sokat olvasok, beszélgetek olyan anyukákkal, akiknek cukorbeteg a gyereke. Megismerkedünk egy kislánnyal, aki egyidős Laurával, a szomszéd szobába fekszik és már négy éve cukorbeteg. Sokat segítenek.
Laura folyton éhes, állandóan enne. Rengeteg zöldséget, sajtot eszik, minden nap elsiratja a Túró Rudit, a csipszeket…
Lassan kisimulnak a dolgok, igaz, minden este sírunk. Összebújva beszélgetünk, de mindig sírás a vége. A legmegrázóbb mondat: „Anya, szeretném visszakapni a régi életemet!” Mindent odaadnék, hogy teljesüljön a vágya. Átértékelek sok mindent. Hol vannak már a munkahelyi gondok, a lakásfelújítás nehézségei? Értelmet kap a sokat hallott mondat: semmi sem számít, csak egészség legyen…

Augusztus 6. szerda
Hízott hét kilót, kisimultak a vonásai. Vágyik haza, hogy kipróbáljuk, milyen otthon az új élet. Bízik bennem. „Anya majd beépíti a csokit is, néha. És mindig finomat fog főzni.”
Beszélünk a dietetikussal, „vizsgázunk”. Egy hete még azt sem tudtam, mi az cukorbetegség, most pedig tanulom a tápanyagtáblázatot.
Megpróbálják direkt levinni a cukrát, hogy megtapasztaljuk, milyen, amikor behipózik, persze, nem sikerül. Hát, akkor majd otthon…

Augusztus 8. péntek
Végre otthon! Nem kell sokat várni, rögtön első este közli, hogy rosszul érzi magát. Nagyon megijedek, bár tudom, mi a teendő, és az is jó jel, hogy érzi a rosszullétet. Nem pánikolhatok, mert bízik bennem. „Anya, nem lesz baj, ugye?” Eszik szőlőcukrot, lassan megnyugszunk.
Főzök – egyelőre olyat, amit a kórházban is kapott -, mindent pontosan kimérek, ahogy kell. Jó látni, milyen jóízűen eszik.

Augusztus 16., szombat
Jövünk-megyünk, igyekszem mindent úgy csinálni, mint régen. Ha kell, autóban eszik, strandon szúrja magát – nem lehet, hogy legyőzzön minket a cukor! Órákat lógok a neten, recepteket tanulmányozok, sorstársakat keresek. Drámaian hosszúak a bevásárlások: mindennek meg kell néznem a szénhidráttartalmát. A főzés már nagyon megy, de embert próbáló feladat napi hét étkezést biztosítani egy kislánynak, aki előtte bizony elég válogatós volt… Nagy az öröm, amikor egy-két édesség is bekerül a menübe. Megnyugszik, hogy szinte mindent ehet, csak nem akkor, amikor kedve van, hanem amikor kell. Szeretne nyaralni menni, de Tunézia, a befizetett út csak álom marad, nem merek elindulni vele.