Minek nevezzelek?

– Ki ez a bácsi?
– Ő Bem József tábornok, a szabadságharc egyik hőse, akit a katonái csak egyszerűen Bem apónak hívtak – válaszoltuk.
– Miért hívták a katonák apónak?
– Mert már nagyon idős volt, és annyira szerették, tisztelték, mintha a nagyapjuk lett volna.
– És ez a bácsi magyar?
– Nem, ő egy messzi országból, Lengyelországból érkezett hozzánk.
– És tudott magyarul?
– Állítólag nem beszélt jól.
Ez a párbeszéd sokszor elhangzott. Egyik nap a játszótéren megjelent egy afrikai származású, ősz szakállú nagypapa az unokájával. Kislányom addig csak fehér embert látott. Kíváncsian odament a bácsihoz, és megkérdezte:
– Te miért vagy fekete?
– Mert en jövök messzi országbol – törte az öreg a magyart.
– És te akkor nem vagy magyar?
– En nem vagyok magyar.
A kislányom gyanút fogott:
– És mennyi idős vagy?
– En már vagyok nagyon öreg – mosolygott a bácsi.
– Akkor te vagy Bem apó! – leplezte le a bácsit lányom, és boldogan rohant körbe a játszótéren a hírrel: itt van Bem apó, itt van Bem apó!