Nem célunk az éhhalál

Kávézunk. Oszvald Marika egy pillanatig habozik, aztán cukor helyett a szacharinért nyúl. Szénhidrátfüggő vagyok – ismeri be bűnbánóan a Fővárosi Operettszínház szubrettje, akit könnyen elcsábít egy gusztusos túrós táska vagy egy hívogató tiramisu.
– Tudom én pontosan, hogy kellene „viselkedni”, de ez nekem nem megy. Ha éhes vagyok, nem tudok gondolkozni, ennem kell. A fáradtságot is evéssel kompenzálom. Este „muszáj” ennem, lefekvés előtt pedig nassolok kicsit…
A művésznő mentségére szóljon, hogy hűtőjében tej, vaj, kefir, sajt, tojás és paprika, paradicsom mindig található, ezekért is él-hal. Meg aztán a somlói galuskával súlyosbított bűnözést időnként önként vállalt büntetés követi. Fogyókúra helyett nevezzük inkább szerényen kordában tartó kúrának – igazít ki mosolyogva, majd elárulja a módszerét. Egy tisztítóteára esküszik, amely mindössze napi 600 kilokalóriát tartalmaz. Ha a kívánatos tíz nap helyett csak három-négy napig bírja, már akkor is érzi a jótékony hatását – és neki ennyi elég.
– Világéletemben mindig az volt az érzésem, hogy kövér vagyok. De ha most visszanézem a fiatalkori képeimet, cérnaszálnak látom magam a mostani alakomhoz képest. Jócskán jöttek rám kilók az idők során, de ezt a súlyomat jó ideje tartom. Szeretnék soványabb lenni, de ennek érdekében nem fogom sanyargatni magam. Boldog vagyok így.
Minden bizonnyal ettől az elégedettségérzéstől képes mindenkor mosolyogni. A jónál nem kell jobb – vallja, és ez egy alázatos álláspont részéről, ami nem azonos a szolgalelkűséggel. A kellemes élményeket igyekszik tartósítani, és nem az elérhetetlen után sóvárog. Na persze neki bőven jutott a jóból, nincs is hiányzó szerepálma, a kollégák és a közönség szeretete övezi. Sok emberhez szintén kegyes volt a sors, mégsem tudnak boldogok lenni, mert mindig többre vágynak, és ez agyonfrusztrálja őket – itt siklik félre az életük.
– Én is ugyanúgy öregszem, mint mindenki más – hárítja el a tiltakozást. – Hol a térdem rándul meg, hol a derekam nem hajlik úgy, ahogy szeretném. De ha meghallom a zenét, táncolni vágyom. A színpad és a játék iránti szenvedélyem azonban nemhogy lanyhult, hanem a korommal csak egyre fokozódik. Mintha valami tartós akkumulátor dolgozna bennem. Szerintem ez az életöröm ül ki az arcomra is.