Vérszívók és hűtlenkedők

Nem rendkívüli baleset a félrelépés, hanem az evolúciós vetélkedés része, mely a szaporodás sikerét szolgálja – ezzel a lehangoló ténnyel szembesítette hallgatóságát Szendi Gábor klinikai szakpszichológus a Párkapcsolatok Iskolájának harmadik előadásán.

Család-otthonPalágyi Edit2008. 10. 22. szerda2008. 10. 22.
Vérszívók és hűtlenkedők

A számok beszédesek: a hűtlenség aránya nemzetenként eltérő, de a férfiak és nők nagyjából fele bonyolódott már házasságon kívüli kapcsolatba. Minden tizedik családban „kakukkfiókát” nevelnek, vagyis olyan csemetét, akinek nem a férj az apja, csak azt hiszi…
Aki nem jut párhoz, nem örökítheti tovább a tulajdonságait. A szaporodás kieséses verseny, ezért sem várható benne előzékenység, fair play – magyarázta az előadó. Borúlátó nézetek szerint a mai monogám házasság gátja a szaporodásnak. A férfiaknak az erkölcs azt súgja: „légy hűséges”. A természet szava pedig azt, hogy „szórd szét minél többfelé a magodat”. Nem csoda, hogy szegények megzavarodnak…
Az evolúció új korszakába léptünk, a házasság mint életre szóló intézmény, kihalóban van – állítja Szendi Gábor. Új helyzet állt elő azzal, hogy a nők dolgoznak, megállnak a maguk lábán, ezért a válások 70 százalékát ők kezdeményezik. Meglehet, hogy újra visszatérünk a kőkorban bevált életformához. Az ősember ugyanis csak szakaszosan élt monogámiában: addig tartott ki a párja mellett, amíg az utódok valamennyire felcseperedtek. Ezért nem tart az ember szerelme 2-4 évnél tovább. Aki még ezután is szeretné megtartani a társát, jól készüljön fel: először is ne válasszon lelkiismeretlen, kalandozó típusú párt, majd gondoskodjon róla, hogy a kedvesének megérje a közös fészekben maradni.
Csernus Imre ismét ránk ijesztett. Szembesített azzal, hogy folytonosan a félelmeink körül pörgünk. Egyszer azon aggódunk, hogy kirúgnak, másszor azon, hogy elhagynak – és a belső tusakodás bizony elszívja az erőnket. Ha két bizonytalan ember egymásban reméli megtalálni a biztos pontot, abból semmi jó nem sül ki, legfeljebb csak szívják a másik vérét, vélte a pszichiáter. A függetlenségünk napja akkor virrad fel, ha belátjuk, hogy társfüggőségben élünk, s ki merünk lépni egy méltatlan viszonyból. Még akkor is, ha az a lépés olyan ijesztőnek tűnik, mintha az ismeretlen sötétségbe ugranánk. Ha van merszük kilépni egy megalázó, üres kapcsolatból, megtalálhatjuk mosolygós önmagunkat. Ám ha nem vesszük a bátorságot, s maradunk, pokoli karácsonyunk lesz – jósolta Csernus doki.

Hogyan ismerhetjük fel a hűséges társat? Miként vehetjük észre magunkon a társfüggőség jeleit? Válaszok a netes oldalunkon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek